Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
Gyermekkor természetesen futballal Néhány szó a gyermekkoromról. 1911. feruár 11-én születtem Budapesten, az I. kerület Avar utca 2. szám alatti bérházban. Ez közvetlen a régi tabáni temető mellett volt. Az 1848-as szabadságharcosok sírját nap, mint nap láttam. Mégpedig azért, mert ott díszelgett egy nagy grund és mi környékbeli srácok odajártunk focizni. Aztán, amikor elfáradtunk, átmentünk a temetőbe, és a jó füves részeken — a sírok mellett — leheveredtünk pihenni. Mi, budai gyerekek naphosszat ott rugdostuk a labdát az Avar utcai grundon. Később megalakítottuk hivatalos csapatunkat, amelyet az I. kerületi ITE (Ifjúsági Torna Egylet) névre kereszteltünk. A negyedik osztályban kezdtünk és évről évre jöttünk fölfelé, végül — 1927- ben — már az ILSZ első osztályába jutottunk! Jó kis csapatunk volt, bizonyíték: később ebből a csapatból három magyar válogatott játékos került ki. Hóri az újpestiek kapusa, Magda Béla a Budai 11, majd az FTC játékosa és jómagam. Egyébként az ITE- ben mindent játszottam, még kapus is voltam! A nagy csapatok tehetségkutató szakemberei rendszeresen nézték a mérkőzéseinket. 1927 karácsonyán — egy ifjúsági tornát követően — l/Veisz Bandi keresett fel és javasolta: lépjek be a Ferenvárosba. Megkérdeztem szüléimét, hogy elenged ne k-e ilyen nagy egyesületbe? Végső soron ők mondták ki a döntő szót, különösen azért is, mert a Ferencváros vállalta a taníttatásomat. Ez nem kis dolog volt akkor, különösen, hogy mi öten voltunk testvérek. A 32 pengős szerződés nagyon jól jött. . . A Ferencváros álnevemnek köszönhette, hogy az értem folytatott igazolási versenyt megnyerte. Mivel a KISOK diákok nem játszhattak egyesületben — csak iskolai csapatban — hamis papírral: Brünner néven játszottam. Ugyanis az ő igazoló lapjáról lehetett a fényképet a legkönnyebben megcserélni. . . Egyébként volt, amikor harisnyát tettem a fejemre, hogy ne ismerjenek fel, hiszen sokszor már a II. csapatban is lejátszottam előzőleg egy meccset. . . Szóval a Nemzeti is szeretett volna leigazolni, de egy orhosszal lemaradtak. Ők ugyanis Brünnert keresték, hiszen a pályán én azon a néven szerepeltem. így az ő lakásukra mentek és a megszeppent fiú csak nehezen árulta el, hogy a tehetséges játékos a Tunigold fiú, aki itt és itt lakik. Nehezen hitték el, de mire felocsúdtak én már a Ferencváros igazolt labdarúgója voltam. Amig az ITE-ben játszottál a Fradinak szurkoltál? — Nem mondhatnám, hogy nagyon érdekelt a ,,nagy ok" futballja. Egyszer egy Fradi—MTK-n kinn voltam az állóhelyen és alig láttam valamit az előttem • állóktól. Úgy gondoltam, jobb a labdát rúgni, mint szurkolni és elmaradtam a nagy pályáktól. Nem voltam rajongó gyerek, akinek minden vágya az lett volna, hogy a Fradiban játszhasson. Az első év a Fradiban A Ferenváros csapata 1928januárjában Egyiptomban túrázott. Az itthonmaradottak és a két újonc (Ber- kessy és én) Kovács Fuxi gyúró edzéseit látogattuk. Aztán hazajöttek a fiúk és az első közös edzésen mi is megjelentünk. Amikor Tóth Potya Pista bácsi az öltözőben bemutatott, szólni is alig tudtam, annyira meg- illetődtött voltam. Néhányan megmosolyogták fél- szegségemet, olyan vékony voltam, hogy a szél is majdnem elfújt. Hamar átsegítettek az új helyzeten, percről percre jobban éreztem magam. Különösen Tóth Potya edzőnk kedves közvetlensége, apai szere- tete ragadott magával. Családtagnak éreztem magam az első edzés után és tulajdonképpen ekkor lettem fradista! A játékostársak is nagy szeretettel vettek körül, befogadtak. Persze — amint később tapasztaltam — nem mindenki kapta meg ezt a szeretetet. Az viszont hamarosan megérezte, és nem kellett elküldeni, magától elment, máshová igazolt. Van itt néhány sor a korabeli sajtóból, hát Így tolmácsolták bemutatkozásom: ,,A Ferencváros vezetősége néhány változást eszközöl a csapaton. így valószínűleg Lyka fog játszani jobbfedezetet és Tunigol- dot is szerepeltetni akarják a csatársorban." Lyka végül nem játszott, de Szedlacsek helyén, ahogy írták „Tunigold fog bemutatkozni a ferencvárosi közönségnek." — A bemutatkozás megtörtént. 1928. február 22-én az Üllői úti pályán estem át a tűzkeresztségen. A Dorogi A C elleni Magyar Kupa mérkőzésen viseltem először a Ferencváros mezét. Nem voltam lámpalázas. Potya a meccs előtt megnyugtatott, tanácsai, utasításai érthetőek, világosak voltak. És minden szava szívhez szólt. Vallom ma is, így kell egy újoncot a pályára küldeni, mint ahogy Pista bácsi tette velem. ,,A mérkőzésen Tunigold, az új ember nagy sikerrel mutatkozott be, mind a mezőnyben, mind a kapu előtt." Az utolsó két gólt én lőttem. . . (Ferencváros—Dorog 9—0) 1928. május 20. Toldi első bajnoki mérkőzését ezen a napon játszotta: Ferencváros—Nemzeti 4—1. ,^4 csatársorban tehetséges újonc mutatkozott be a jobbszélen Tunigold személyében. Jelentős kvalitásokat árult el és ha szorgalmas lesz, sokra viheti." (Nemzeti Sport) 4
