Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)

Gyermekkor ­természetesen futballal Néhány szó a gyermekkoromról. 1911. feruár 11-én születtem Budapesten, az I. kerület Avar utca 2. szám alatti bérházban. Ez közvetlen a régi tabáni te­mető mellett volt. Az 1848-as szabadságharcosok sír­ját nap, mint nap láttam. Mégpedig azért, mert ott díszelgett egy nagy grund és mi környékbeli srácok odajártunk focizni. Aztán, amikor elfáradtunk, át­mentünk a temetőbe, és a jó füves részeken — a sírok mellett — leheveredtünk pihenni. Mi, budai gyerekek naphosszat ott rugdostuk a labdát az Avar utcai grundon. Később megalakítottuk hivatalos csapatunkat, amelyet az I. kerületi ITE (Ifjúsági Torna Egylet) névre kereszteltünk. A negyedik osztályban kezd­tünk és évről évre jöttünk fölfelé, végül — 1927- ben — már az ILSZ első osztályába jutottunk! Jó kis csapatunk volt, bizonyíték: később ebből a csa­patból három magyar válogatott játékos került ki. Hóri az újpestiek kapusa, Magda Béla a Budai 11, majd az FTC játékosa és jómagam. Egyébként az ITE- ben mindent játszottam, még kapus is voltam! A nagy csapatok tehetségkutató szakemberei rendszere­sen nézték a mérkőzéseinket. 1927 karácsonyán — egy ifjúsági tornát köve­tően — l/Veisz Bandi keresett fel és javasolta: lépjek be a Ferenvárosba. Megkérdeztem szüléimét, hogy el­enged ne k-e ilyen nagy egyesületbe? Végső soron ők mondták ki a döntő szót, különösen azért is, mert a Ferencváros vállalta a taníttatásomat. Ez nem kis do­log volt akkor, különösen, hogy mi öten voltunk testvérek. A 32 pengős szerződés nagyon jól jött. . . A Ferencváros álnevemnek köszönhette, hogy az értem folytatott igazolási versenyt megnyerte. Mivel a KISOK diákok nem játszhattak egyesületben — csak iskolai csapatban — hamis papírral: Brünner néven játszottam. Ugyanis az ő igazoló lapjáról lehetett a fényképet a legkönnyebben megcserélni. . . Egyéb­ként volt, amikor harisnyát tettem a fejemre, hogy ne ismerjenek fel, hiszen sokszor már a II. csapatban is lejátszottam előzőleg egy meccset. . . Szóval a Nem­zeti is szeretett volna leigazolni, de egy orhosszal le­maradtak. Ők ugyanis Brünnert keresték, hiszen a pályán én azon a néven szerepeltem. így az ő lakásuk­ra mentek és a megszeppent fiú csak nehezen árulta el, hogy a tehetséges játékos a Tunigold fiú, aki itt és itt lakik. Nehezen hitték el, de mire felocsúdtak én már a Ferencváros igazolt labdarúgója voltam. Amig az ITE-ben játszottál a Fradinak szurkoltál? — Nem mondhatnám, hogy nagyon érdekelt a ,,nagy ok" futballja. Egyszer egy Fradi—MTK-n kinn voltam az állóhelyen és alig láttam valamit az előttem • állóktól. Úgy gondoltam, jobb a labdát rúgni, mint szurkolni és elmaradtam a nagy pályáktól. Nem vol­tam rajongó gyerek, akinek minden vágya az lett vol­na, hogy a Fradiban játszhasson. Az első év a Fradiban A Ferenváros csapata 1928januárjában Egyiptomban túrázott. Az itthonmaradottak és a két újonc (Ber- kessy és én) Kovács Fuxi gyúró edzéseit látogattuk. Aztán hazajöttek a fiúk és az első közös edzésen mi is megjelentünk. Amikor Tóth Potya Pista bácsi az öltö­zőben bemutatott, szólni is alig tudtam, annyira meg- illetődtött voltam. Néhányan megmosolyogták fél- szegségemet, olyan vékony voltam, hogy a szél is majdnem elfújt. Hamar átsegítettek az új helyzeten, percről percre jobban éreztem magam. Különösen Tóth Potya edzőnk kedves közvetlensége, apai szere- tete ragadott magával. Családtagnak éreztem magam az első edzés után és tulajdonképpen ekkor lettem fradista! A játékostársak is nagy szeretettel vettek kö­rül, befogadtak. Persze — amint később tapasztal­tam — nem mindenki kapta meg ezt a szeretetet. Az viszont hamarosan megérezte, és nem kellett elkül­deni, magától elment, máshová igazolt. Van itt néhány sor a korabeli sajtóból, hát Így tol­mácsolták bemutatkozásom: ,,A Ferencváros vezető­sége néhány változást eszközöl a csapaton. így való­színűleg Lyka fog játszani jobbfedezetet és Tunigol- dot is szerepeltetni akarják a csatársorban." Lyka végül nem játszott, de Szedlacsek helyén, ahogy írták „Tunigold fog bemutatkozni a ferenc­városi közönségnek." — A bemutatkozás megtörtént. 1928. február 22-én az Üllői úti pályán estem át a tűzkeresztségen. A Dorogi A C elleni Magyar Kupa mérkőzésen visel­tem először a Ferencváros mezét. Nem voltam lámpa­lázas. Potya a meccs előtt megnyugtatott, tanácsai, utasításai érthetőek, világosak voltak. És minden sza­va szívhez szólt. Vallom ma is, így kell egy újoncot a pályára küldeni, mint ahogy Pista bácsi tette velem. ,,A mérkőzésen Tunigold, az új ember nagy siker­rel mutatkozott be, mind a mezőnyben, mind a kapu előtt." Az utolsó két gólt én lőttem. . . (Ferencvá­ros—Dorog 9—0) 1928. május 20. Toldi első bajnoki mérkőzését ezen a napon ját­szotta: Ferencváros—Nemzeti 4—1. ,^4 csatársorban tehetséges újonc mutatkozott be a jobbszélen Tunigold személyében. Jelentős kvalitá­sokat árult el és ha szorgalmas lesz, sokra viheti." (Nemzeti Sport) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom