Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

idején inkább vidékre uta­zott, hogy a „csábítást” le­győzze. Visszavonulása után évtizedekig nem járt mérkő­zésekre! Nehéz szívvel, de félreállt. Visszavonult az a labdarúgó, aki a Soroksári úti és Üllői úti FTC-pálya első hivatalos mérkőzésén is magára húzhatta a zöld-fehér mezt! 1976-ban, 92 éves korában hunyt el. Végrendelete sze­rint a családi gyászt csak hónapokkal a temetés után jelezték .. . Nem volt olyan gyenge el­lenfél, aki ellen Bródy nem teljes erőbedobással, szívvel- lélekkel küzdött volna. Ami­kor felvette az FTC-mezt, csak a győzelemre, a csapat BRÓDY SÁNDOR sikerére gondolt. Társai rendkívül szerették, egy ide­ig csapatkapitány és, mint rangidős, amatőr edzőként is működött. Sporszerű felfo­gása miatb még ellenfelei is becsülték. Fogl II, az újpes­tiek válogatott hátvédje egy­szer egy újságírónak elme­sélt egy Bródyval kapcsola­tos, jellemző történetet. „Rangadót játszottunk az FTC ellen. Az első félidőben az egyik FTC-csatár kapura lő, a kapusunk kiszalad és a gólvonal előtt egy méterrel ölbe kapja a labdát. Ebben a pillanatban a síkos talajon elcsúszott és kiejtette a lab­dát, de rögtön utánakapott és megfogta. Ekkor — óriási megdöbbenésemre — a kö­zépvonalnál álló játékvezető kétszer fütyül és gólt ítél! Odakiáltottam, hogy jöjjön a kapunkhoz, de a bíró ne­94

Next

/
Oldalképek
Tartalom