Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)
Ferencvárosi emlékalbum
ta Orthot, a Hungária középcsatárát. A két játékos összecsapott és a következő pillanatban óriási csattanás hallatszott, majd a nemzetiek játékosa kétségbeesett kiáltással zuhant a földre. Orth ha- lálsápadtan hajolt le Ruck- hoz. Rucknak eltört a lába ... Ruck gyógyulása hónapokig tartdtt, utána ismét pályára lépett. Amikor szögre akasztotta a futballcipőt, sem lett hűtlen a futballhoz. Játékvezetőként szolgálta a labdarúgást. * Mintegy két évvel ezelőtt a Ferencváros új, fiatal hátvédet próbált ki a csapatában. Rucknak, később Rudasnak hívták. Jó alakú, kissé még nyers játékost ismertünk meg benne. Az első mérkőzésén érthető lámpalázzal küzdött, de a mozgása biztató volt. A bírálat is jóindulatú volt és megemlítette a játékos gyorsaságát. Rudas játékával elégedettek voltak a Ferencvárosban. A fiatal fiú hamarosan megszokta az NB I légkörét, pompásan rúgott, rengeteg munkát vállalt és még a gyorsasága is fejlődött. — Nemcsak az apja volt jó futballista, de a fia is nagyszerű játékos lesz — mondogatták sokan a lelátón a zöldfehér szurkolók közül. Mert tudni kell, hogy Rudas apja a lábát tört Nemzeti-játékos Ruck volt. Hiába, az alma nem esik messze a fájától.” (Nemzeti Sport, 1944.) Sajnos, más tekintetben is megismétlődött a családi „történelem”. Rudas Feri pályafutásának ugyanis édesapjához hasonlóan egy lábtörés vetett véget. Ez annál tragikusabb, mivel Rudas a felszabadulást követő időszak kiemelkedő hátvédegyéniségévé fejlődött. A hallatlanul gyors játékos a felfutó hátvédek előfutára volt, aki számtalan nagyszerű alakítás után érkezett el a tragikus naphoz. A gyászos eseményre így emlékezett vissza: — 1950. március 19. — életem legszomorúbb napja. Az Üllői úton a SZAC-cal játszottunk. A n. félidőben egy hosszú labda után futottam, kinéztem a partjelzőre, aki beintette a lest. A játékvezető azonban továbbot intett, s mire megfordultam, mintegy 20 méter előnye volt ellenfelemnek. Futottam utána, a 16-oson belül utolértem. Közben Henni Géza kifutott a kapuból, s annak dacára, hogy én már a labdát eléris* 195
