Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)
Ferencvárosi emlékalbum
Harminc év múlva Sárosi másként merengett a múlton. Közel három évtizedes külföldi távoliét után hazatért, és édesanyja meglátogatása után taxit rendelt. Amikor a kocsi az Üllői úti pályához ért, a teljeseit elérzékenyült Sárosi Gyurka szinte áhítattal suttogta: — Ezen a pályán játszottam két évtizeden át... Micsoda játékot mutathatott be, hogy ennyi idő múltával — a hírre, hogy megérkezett — kis népvándorlás indult el a klubház felé. Szurkolók százai gyülekeztek, hogy lássák az egykori csillagot. Ahogy a terembe lépett harsogott az örömteli kiáltás: „Gyurka! Gyurka! Gyurka!” Épp úgy, mint egykor a régi Fradi-pályán ... SÁROSI III BÉLA lezdetben nehéz örökség- I ként cipelte magával a Sárosi nevet, Sárosi dr. legendás futballtudásának örökségét. Mint annak öccsé- től, mindenki valami egészen különöset, valami beteljesült tökélyt várt tőle már az első mérkőzéseken. Csaknem két méter magas, hatalmas termetű fiú volt. A kezdet kezdetén írták róla, hogy „ma még felkelő csillag, de fél év múlva már ragyogóan fényes nap lehet a magyar futball egén.” Csillogott is, de másként, mint bátyja. Az ő robusztus erejét másként hasznosította a csapat. Hatalmas bombái, erőteljes játéka nagy-nagy élvezetet nyújtott. Alkati adottságait a levegőben is 13 193
