Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

szerzi, hanem valami mással. Egy fordulattal, egy trükkel. Az ő beadásai beadások, s nem szélsebes szélsőnek kétségbeesett megszabadulása a labdától. Kétlábas szélső. Lőni is szeret. Táncos egészen váratlanul szokta megszűrni a labdát, néha ballal, néha jobbal. A Táncos-lövés a civilizált ravaszság”

Táncos 1939-ben visszautazott Erdélybe. Ma Kolozsvárott él és leveleiben meghatódva emlékezik a Ferencvárosban eltöltött évekre.

„Mindig büszke voltam arra, hogy több mint 10 évig a Fradiban játszhattam, néha rosszul, többször jól — de mindig lelkesen a zöld-fehér színek képviseletében. Most már csak hűséges és kitartó öreg szurkoló vagyok és leszek az egyesületnek szívem utolsó dobbanásáig. Minden fradistát üdvözlök és köszönöm, hogy emlékeznek rám. A klub örökös bajnoki plakettjét mélyen meghatódva, könnyezve nézegetem ...”

ár tizenötszörös válogatott volt, amikor a Ferencváros 1927-ben leszerződtette a Vasas gólzsákját. A kis Taki a Fradiban sem tétlenkedett és zöld-fehér mezben is ontotta a gólokat, ö volt a legendás T-betűs csatársor legeredményesebb játékosa.

— Valóban legendás hírnévre tett szert ez a csatársor. Tagjai, azon kívül, hogy valamennyien jól képzett, fegyelmezett játékosok voltak, egyben barátként is segítették egymást. Nagyon szerették a zöld-fehér színeket és nagyon szerettek focizni. A

172