Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

széleken vezettük a fergete­ges támadásokat, felőrölve a védelem mindkét oldalát. Sokszor jött a híres Fradi 20 perc, amelyet kevés véde­lem bírt ki. így volt ez az em­lékezetes dél-amerikai túrán is. Nem ismerték a játékstí­lusunkat és mire rájöttek, már késő volt. így fektettük két vállra Uruguayt is. Két gólt lőttem ezen a mérkőzé­sen. Nagyon akartam. Egy­részt, mert a kapusuk a mér­kőzés előtt több lapban úgy nyilatkozott, hogy mit neki a Fradi csatársora és a kis Taki. öt nem lehet megijeszteni, nem fognak neki gólt rúgni! Másrészt, mert örömet akar­tunk szerezni az értünk szur­koló tízezreknek. Felejthetet­len mérkőzés volt! Hogyan emlékszik vissza „gólkirályságára”, meséljen el egy sztoris gólt... — Valóban többször vol­tam gólkirály és az akkori kö­rülmények közt viszonylag sok gólt lőttem. A 100° 0-os bajnokság 100. góljára ma is emlékszem, jóllehet ezt én csak előkészítettem. A Fradi vezetősége külön éremmel jutalmazott mindkettőnket: a gólszerző Toldit és engem is. Egy jó labdával kiugrottam, kicseleztem a halfot, majd a bekket is leráztam, de köz­ben nagyon kisodródtam a szélre és kikerültem a biztos lövőszögemből. Ekkor felnéz­tem. Láttam, hogy Toldi kö­veti a támadásomat. Alá­nyúltam a labdának, amely a befutó Toldi fejéről védhe- tetlenül vágódott a hálóba. Nagyon örültünk az együtt szerzett 100. gólnak, majd később a mai napig is egyet­len 100%-os magyar bajnok­ságnak. Pedig micsoda ellen­felek, micsoda csapatok küz­döttek akkor a bajnokságban. És micsoda lelkes közönsé­günk volt! — Egyszer engem is „belehajszoltak” egy szo­katlan helyzetbe. Köztudott, hogy sportszerű játékos vol­tam, akit alig figyelmeztet­tek a pályán. Egy alkalom­mal mégis kiállítottak. Ugyanis — minek szépítsem a dolgot — a fejelés nem volt erős oldalam. Egy barátságos mérkőzésen a szépszámú kö­zönség követelni kezdte: „kis Taki, gólt fejelni!” Jól ment a játék, jó kedvem volt, így elhatároztam, hogy eleget te­szek a közönség kérésértek, de sajnos, nem kaptam meg­felelő beadást. Mit volt mit tennem, ki kellett cseleznem az egész védelmet, elfektet­tem a kapust, majd megállí­tottam a labdát a gólvonalon, letérdeltem és befejeltem. A 173

Next

/
Oldalképek
Tartalom