Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

TÁNCOS MIHÁLY

I

eleki László Tanulmányfejek című írásából idézzük a következő részletet. 1935 szeptemberében így írj; Táncosról;

„Táncos Mihály, akit Misinek, Titulescunak, Mikimauz- nak becéznek, most már a legöregebb játékosa a Ferencvárosnak. Gyermek ösz- szekötőjéhez, Kisshez képest egyenesen bácsi. Pedig nem- régi?) még csak a papájával mert Pestre jönni. A jómódú temesvári fiú pesti futballista szeretett volna lenni. Ott ültek együtt, apa és fia, az MLSZ-ben és tárgyaltak az egyesületekkel. A kis Tänzer Misi izgatottan krákogott, ha róla beszéltek, akkor még sovány is volt. . . Ahogy így ültek ott ketten, valaki elnevezte őket: „A vén bakancsos és fia, a huszár” . . .

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és Táncos is sokszor lefutott a jobb szélen. Most már egy kis, úgynevezett súlytöbbletet is magára szedett. Így jár, akit dédelgetnek a vendéglőkben. Táncos vendéglőkben étkezik, a pincérek közt sok a fradista — ez

magyarázza a sok dupla adagot. Nálunk, akit szeretnek

— annak aztán sokat kell ennie. Táncost meggömbölyítette a sok szeretet.

Táncos sohasem volt szélsebes sprinter, kénytelen volt valami mást kitalálni. Egy gyors bekket már csak azért sem igen tud mellszélességgel megverni, mert a mellszélességgel is bajok vannak. Éppen ezért kénytelen volt kiváló technikájú, okos, ravasz, minden hájjal megkent nagyszerű futballistává lenni. Azért őt is látjuk két- három méteres előnnyel futni a bekk előtt. Csak ezt az előnyt nem gyorsasággal

171