Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)
Ferencvárosi emlékalbum
rült ezt a bravúros teljesítményt nyújtanom. Egyébként a mérkőzés utáni napokban szurkolói küldöttség keresett fel, és a négy gól emlékére — amely révén a KK-döntő- be jutottunk! — egy zöldfehér színű ólomkristály vázával ajándékoztak meg. — Kezemben egy régi újságcikk fotókópiája. A következőket Pataki Mihály akkor nyilatkozta, amikor Toldi Géza búcsúmérkőzésére készült: „Toldi szinte megelőzte korát! Hiszen ez a játékostípus mind nagyobb és nagyobb szerephez jut a labdarúgásban és egyre nagyobb szerepet játszik a mérkőzések eldöntésében. Emlékszem, Toldit a közönség nagy része csakhamar felfedezte, megszerette, felkapta és a zöldfehér játékostulajdonságok megtestesítőjének tartotta. Toldi jelentette a ferencvárosi hagyományok folytatását. A lelkes, lendületes játékot, a mindent beleadó küzdelmet, amelynek híres, nagy sikereit köszönhette a régi FTC. KK-mérkőzéseken, amelyeken az ellenfél mögött a tömeg zajongása, kiáltozása megfélemlítette a vendégeket, ott a galamb lelkek hamar lekonyultak, és bátorságuk a cipőjükbe szállott. Ott, ezeken a helyeken volt a legnagyobb szükség Toldi bátorságára. Ha a gyengébb lel- kűek maguk mellett érezték Toldit, visszanyerték önbizalmukat. Mert Toldi képes volt magával ragadni legcsügged- tebb társait is. így lett Toldi Géza a zöld-fehér színek és ezen keresztül a magyar nemzeti színek győzelmeinek fő tényezője. így vált ő a közönség szemében a küzdő erények megtestesítőjévé. Óriási munkabírása volt. Hogy állandóan nagy teljesítményei közepette néha elragadtatta magát, az jelentőségében eltörpül sok és nagy jó tulajdonsága mellett. Emberek vagyunk, hiba mindenkiben van. Toldi hibái következtében azonban sohasem került veszélybe az ellenfél játékosának testi épsége. Toldi nem volt durva, de még goromba sem. A mai fiatalságnak nyugodtan merem odaállítani Toldi Gézát példaképnek. Játéka, felfogása, teljesítménye örök példája maradjon a mai fiatalságnak. Toldit elfelejteni egyhamar úgysem fogják.” — Nagyon jólesett ennyi idő után elolvasni ezeket a sorokat. Egyébként nem 150
