Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

LAKAT KÁROLY

akat Károly fáradhatatlan játékával, szívósságával, ragyogó helyezkedésével a legnehezebb ellenfeleket is képes volt semlegesíteni. Egy évtizeden át mint játékos, majd a hatvanas évek közepétől mint edző segítette szeretett klubját. Bárhová is vezényelte a futballista sors, ferencvárosi érzelmeiről mindig büszkén vallott.

— Az egyik legfelejthetetlenebb emlékem a felszabadulás utáni első győzelmünk az Üllői úton. Az Üjpest ellen játszottunk 1945 májusában és azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom: ragyogó csapattal álltunk ki. Csikós Gyuszi volt a kapus, Rudas és Önody a két hátvéd, Sáro- si Béla, Kéri és jómagam alkottuk a fedezetsort, míg elöl Sípos, Gyulai, Sárosi dr., Kubala, Gyet- vai volt a támadó ötös. Sokat rohamoztunk, de valahogy a lövések mindig elkerülték a kaput. Már csak pár perc volt hátra, amikor Gyetvai Laci 25 méterről óriási, ballábas bombát küldött Tóth Gyuri kapujára, ő a kapufára tolta a labdát, amely kipattant, s a mindig szemfüles Gyulai félma- gasan a bal sarokba lőtte, így lett 1-0. Óriási volt az örömünk, megszereztük első győzelmünket. Egy másik — szintén gólokkal kapcsolatos — emlék 1949-ből. Óriási fölénnyel vezettünk a bajnokságban, már hetekkel az utolsó forduló előtt biztos elsők voltunk. Mégis fontosnak tartottuk a Tatabánya elleni záró találkozónkat. Azért, mert Deák Feri előtt lehetőség nyílt a gólkirályok örökranglistáján megelőzni az addig vezető Zsengellér Gyulát. Feri 55 góllal várta az utolsó

M

145