Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)
Ferencvárosi emlékalbum
mérkőzést, Zsengellér rekordja 56 gól volt. Valamennyien Deákot kerestük a labdával, azt szerettük volna, hogy minél több gólt lőjön. Amikor megszerezte az elsőt és utolérte Zsengellért, tudtuk, meglesz az új rekord. „Bamba” összesen négyszer talált a kapuba, az ötödik azonban már nem sikerült, s így meg kellett elégednie az 59 gólos bajnoki rekorddal. Végül 6-2-re nyertünk, de bevallom, győzelmünk sokkal nagyobb arányú is lehetett volna, ha nem minden labdát Deákra játszunk. így azonban kettős volt az örömünk: a bajnokságot mi nyertük, és a gólkirály is ferencvárosi játékos volt. A pályán eltöltött évek után Lakat dr. rendkívüli tapasztalatait, pedagógiai érzékét is kitűnően kamatoztatva vezette bajnoki diadalra a ferencvárosiakat. — Az olyan ember számára, aki gyerekkorától rajongott egy klubért és szinte odanőtt a pályához, a kis- padon ülni talán még nehezebb, mint a zöld gye- oen harcolni. Ráadásul a türelmetlen szurkolók „tüzét” is ki kell állni, de hát ez hozzátartozik a szakmához. A győzelem, az öröm, az ünneplés azonban az ilyen „kellemetlenségeket”, feledteti, s ezért akár mint egykori játékos, akár mint edző, csak a szépre emlékezem. Különösen meghatott a legutolsó eset. 1980 decemberében a Tatabánya csapatával az Üllői úton szerepeltünk. Ahogy leültem a kispadra, megszólalt a hangosbeszélő és valami ilyesmit mondott: „Szeretettel köszöntjük dr. Lakat Károlyt, az FTC egykori játékosát, majd mesteredzőjét. 60. születésnapja alkalmából!” És már jött is felém Havasi Mihály, a Fradi technikai vezetője és egy zöld-fehér szekfűcsokrot nyújtott át kedves szavak kíséretében. A közönség pedig felállva tapsolt... Mondanom sem kell, mennyire meghatódtam, hiszen idegenben általában másként fogadják az ellenfél edzőjét. Ügy látszik, a ferencvárosi vezetőség és szurkolótábor nem felejtett 146
