Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

usztai a Honvédből jött |a Fradiba, Páncsics fordítva. Ez a klubcsere akkor sokakban váltott ki elhide- gülést Páncsiccsal szemben. A tény azonban tény marad: Páncsics minden idők egyik legjobb ferencvárosi védőjátékosa volt! Pályafutásáról Rózsa András lényegretörő mondataiból idézünk, amelyek a Népsportban jelentek meg 1977 januárjában.

„Ez a nagycsontú, nyílt tekintetű férfi a Ferencvárosban kezdte a labdarúgást 1961-ben. Fradistaként lett 37-szeres válogatott, olimpiai bajnok, olimpiai ezüstérmes. Akkor vállalta a nagy múltú egyesület csapatának az ösz- szefogását, amikor majdnem széthullott a gárda. Akkor

PÁNCSICS MIKLÓS

vált a magyar válogatott oszlopává, amikor csaknem szét- züllött a csapat. Akkor hirdette a sok edzés, a sok munka igéjét, amikor az szinte bűnnek számított. Akkor volt nyílt beszédű, amikor mások szerint hallgatni volt érdem. És amikor mennie kellett a Ferencvárosból — hiszen kár lenne bármit is magyarázni, mennie kellett — emelt fővel ment, mert szeretett volna bizonyítani. Különös játéka a sorsnak, hogy ez számára a Honvédban csak elvétve adatott meg.”

Ugyanebben a cikkben Páncsics feleségének

— egyébként 1976-ban Miklóssal együtt doktoráltak! — volt egy elgondolkoztató mondata: „Nagyritkán, ha elengedjük magunkat, azért mi, újdonsült piros-fehér szí- vűek is rekedtségig énekeljük a Fradi-indulót...”

FOLYTASSUK A SORT HÁTVÉDDEL, MÉGHOZZÁ AZ FTC VÁLOGATOTT REKORDERÉVEL, MÁTRAI SÁNDORRAL, AKI NYOLCVANSZOR HÚZTA FEL A CÍMERES MEZT!

128