Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

mérkőzésein élvezi és tapsolja játékát ezer meg ezer ember. A csatárlánc minden posztján egyaránt kitűnő. Lendületet visz az FTC sokszor élettelen csatársorába, kitartóan küzd. Jól táplált alakja éppen olyan kellemes látvány a mai szomorú világban, mint amilyen örömmel

TÓTH-POTYA

ISTVÁN

fogadott tagja kedves egyéniségénél fogva az FTC nagy játékosgárdájának. Meg kell emlékeznünk páratlan klub- szeretetéről. Éveken keresztül volt egy vidéki tejgazdaság vezetője, de a több, mint 200 km-re levő községből mindig feljött Budapestre, az FTC vasárnapi mérkőzéseire ..(Nemzeti Sport, 1925.) 1912-től 1926-ig volt az FTC játékosa. Játéktudása alapján biztos hely illetné meg egy képzeletbeli, minden idők legjobb ferencvárosi tizenegyében. Játékát olyan trükkök, cselek jellemezték, amelyek leleményesek, ötletesek, olykor derűsek voltak. Abszolút kétlábas játékos volt. A szélsőjátékot kedvelte a legjobban. Ebben nagy segítségére volt gyorsasága is, ami tömzsi alakjához képest — 164 cm, 78 kg volt! — meglepő volt. Elfutásai, kapáslövései élményszámba mentek. Különlegessége a szögletrúgás volt. Mindkét oldalról úgy tudta megrúgni a labdát, hogy az érintés nélkül csavarodott a hálóba. (Ezt később Kohuttal is sokat gyakoroltatta.) Mindezen tu116