Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)
irodisták olyan diákok ellen is játszhattam, akik az FTC valódi tagjai voltak, Itt szerettem meg a futballt, s itt ismertem meg a Fradi nevét. A varázsos Három betűt csodáltam, s valami sóvár irigységgel gondoltam azokra, akik magukat tényleges FTC-is- tóknak vallhatják. Nagyon szerettem evezni. S mert gyakran arra eveztünk el a Soroksári Duna-ágban, amerre az FTC pálya, a régi soroksári úti FTC pálya feküdt, sokszor elfogott a mindig újra feléledő vágy, hogy „bárcsak én is köztetek lehet- ' nék”! A módját azonban sehogy- sem tudtam megtalálni, hogy beléphessek. Egyszer aztán az FTC a MAC margitszigeti pályáján nemzetközi mérkőzést játszott. Braun Rezső, aki nekem jóbarátom, a régi FTC-nek pedig jeles játékosa volt, erre a meccsre potyajeggyel kedveskedett nekem. Elfogadtam és boldogan vegyültem el a pálya mellett összegyülekező FTC játékosok között. A következő napon pedig már az FTC tagja voltam . . . És egy potyajegy, az egyetlen potyajegy elvezetett az FTC ügyvezetői székéig I És közben azt hiszem, már visz- szaszolgáltattam ennek a potyajegynek az árát.. . A régi idők is küzdelmesek voltak. Voltak bajojj is, hiszen az FTC sohasem volt dúsgazdag egyesület. De a régi légkört, a családias, bensőséges levegőt, a kis dolgok feletti nagy örömet az egymásértvalóság átérzését sohasem nélkülöztük. Egyik ilyen kis dolgok feletti nagy örömem az FTC evezős szakosztályának megszületése volt. öten fiatal NTE tornászok összeálltunk, s vettünk egy közönséges halószcsóna- kot. Szereztünk hozzá négy forgóvillát, majd négy kiselejtezett lapátot vettünk, s megbíztunk egy soroksári halászmestert, hogy a csónakot modernizálja. Vasárnap reggel 8 órára ígérte a halászmester, hogy a rendbehozott csónakot az óbudai hajógyári sziget déli csúcsához hozza. Sokáig kémleltük a vizet, de a csónak csak nem akart megjönni. Végre egyórás késéssel megjött a bárkánk! Viharzó lelkesedéssel üdvözöltük. Szinte sirtunk az örömtől, hogy a „versenycsónakba" betelepedhettünk. Óriási örömünket az sem tette tönkre, hogy első túránk csak az újpesti hídig vitt fel. Ott ugyanis annyira megtelt csónakunk vízzel, hogy kénytelenek voltunk kikötni és a partra vontatni. A Berta-ven- déglő halászléje megvigasztalt s mi azonmód elhatároztuk, hogy megalakítjuk az NTE evezős-szakosztályát. Ez azonban nem sikerült, s így később 1911-ben ugyanezt az FTC-ben csináltuk meg. Büszkén kell kijelentenem, hogy ekkor már egy kiélés és egy palánkos négyesünk is volt. Az FTC aztán szép csónakházat építtetett és a klubban rövidesen meghonosodott az evezős sport. A sport sok örömet, de sok fájdalmat, gondot és keserűséget is okozott nekem. De van egy másik szenvedélyem is: a zene. E két szenvedéllyel úgy érzem teljes az életem.” A fenti emlékezéseket a Nemzeti Sport 1931-ben közölte. Ezután a mindenki által szeretett Meili bácsi még 14 éven át „harcolt" a zöldfehér színekért. A „harc” nála egyet jelentett a sportolók, elsősorban a labdarúgók jó értelembe vett rajongó szeretetével. A sportolókat sajátjainak tekintette, irányította, vezette őket s a nehézségek idején ha valaki, úgy Maillinger Béla mindig a helyén volt — segíteni. Sok régi játékosunkkal beszéltem, majd mindenkinek volt „haragosa”. Az egyetlen, akire csak szépet, jót mondtak, az Maillinger Béla volt. Olyan meghatóan tudott az FTC szeretetéről, az önzetlenségről beszélni, olyan nemes érzelmi húrokon tudott „fra- dizni", hogy az ő rajongása átragadt mindazokra, akik a pályán a zöld-fehér színekért küzdöttek. Nagyszerű ember, igaz fra- dista volt. A sors mégis kegyetlenül bánt vele. Az FTC- ben eltöltött közel négy évtizedes munkássága után teljes elhagyatottságban, magányban élte le utolsó éveit. Az egykori barátok meghaltak, vagy valahol betegeskedtek, vagy elfeledték. Halála híréről egyetlen sorban sem emlékeztek meg . . . Aki annyi embert szeretett, s annyi szép eszmét terjesztett, az megérdemli, hogy az utókor hálásan emlékezzen rá. Maillinger Béla ilyen ember volt . . . Szigeti Imre (1892-1944) Szigeti Imre csak 7 évet tevékenykedett egyesületünkben. Ez az időszak azonban kétségtelenül ferencvárosi sikerektől volt hangos. Munkássága 1922 nyarán kezdő
