Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)

zett ,,nyolcházban'' nevelkedett. Az örökké mókázó, rendkívül ügyes gyermekre felfigyeltek o BTC vezetői is. 13 évesen már a klub játékosa volt. Amikor 1906-ban a BTC- ből többen kiléptek és meg- alapitották a Nemzeti Sport Clubot, Pista a távozókkal tartott. Az új egyesület, amelynek már fő erőssége, 1909-ben megnyerte a II. osztályú bajnokságot és az I. osztályba került. Tovább folytatták a jó szereplést: az FTC és az MTK mögött az NSC a 3. helyen végzett! A csapat legjobbja pedig, Tóth István bekerült a válogatottba is! 1911 jelentős fordulatot hozott az életébe. Leérettségizett, majd belépett az FTC- be. 1912-től 1926-ig volt az FTC játékosa. Játéktudása alapján biztos hely illetné meg egy képzeletbeli, Minden idők legjobb ferencvárosi tizenegyében. Kitűnő

erőnlét jellemezte, amit sportszerű életmódjával és tervszerű edzéssel ért el. Nem ragaszkodott mereven posztjához, sokat mozgott. A jó erőnlét ragyogó technikával párosult. Játékát olyan trükkök, cselek jellemezték, amelyek leleményesek, ötletesek, olykor derűsek voltak. Abszolút kétlábas játékos volt. A csatársor minden posztján átlagon felüli teljesítményt nyújtott. A szélső játékot kedvelte a legjobban. Ebben nagy segítségére volt gyorsasága is, ami tömzsi alakjához képest - 164 cm volt 78 kg! - meglepő volt. Elfutásai, kapáslövései élményszámba mentek. Különlegessége a szögletrúgás volt. Mindkét oldalról úgy tudta megrúgni a labdát, hogy az érintés nélkül csavarodott a hálóba. (Ezt később Kohuttal is sokat gyakoroltatta.)

Mindezen tulajdonságai tet75