Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)

sajtóval, hogy Toldi Géza farkasokat vert agyon és Arany János hőskölte­ményt írt róla, ez a csapat Frascatiban óriási békát fogott és spárgával a rettenthetetlen Tátrai éjjeliszekrényéhez kötözte, miáltal kiderült, hogy Tátrai nem is olyan rettenthetetlen. Ez a csapat nemcsak megverte Közép- Európa futball elitjét, hanem megnevettette a vendéglátókat és megkedvel­tette velük a magyar sportembereket. Dicséretére legyen mondva nincs ebben a csapatban egy szikrányi nagyképűség sem, s bizonyos, hogy a mai díszvacsora komoly és ünnepé­lyes — és értékes — dicséreteit is úgy hallgatják majd megilletődött arc­cal s — az asztal alatt rugdosva egymást. Tisztelet a kivételnek. S a be­vételnek is. Amely Sportból lett és Sporttá lesz ismét a Ferencvárosban, a jövő generáció hasznára és okulására, a magyar sport újabb és újabb di­csőségére.” ÖTÖDIK ÉVTIZED A felszabadulás utáni években igen kevés túralehetőség volt a magyar klubcsapatoknak. Ezért sokan hitetlenkedve fogadták a hírt — a Fradi Mexikói portyára készül! A hír igaznak bizonyult és a ferencvárosi fiúk 1947 nyarán először kelhettek át az Újvilágba, méghozzá repülőgéppel! „Nem csalás, nem ámítás, igenis a Fradi mégis csak útra kelt! Amit senki sem hitt, amiben mindenki kételkedett — valósággá vált. A Ferencváros csapata felült a vonatra a Keleti pályaudvaron, búcsút intett és a vonat kigördült, hogy először Csehszlovákiában bonyolítsa le a Ferencváros a tartozás mér­kőzését a Zsidenicével, azután pedig nekivágjon a tengeri útnak. Illetve, helyesebben, a légiútnak a tenger fölött. ELMENT: Henni, a párduckapus. Mert párduckapus ő! Lesve, számítva lapulva, ugrásra készen áll és vár a nagy pillanatra ott a kapuban, igen, ott áll és vár... Ki nem futna a félvilágért sem! Vagy ha igen, bár ne futott volna ki! ELMENT: Rudas, 194ő ilegjobb hátvédje, a lesrejátszás nagymestere, a leggyorsabb magyar hátvéd. Csak fontos, hogy a leseket kint is fütyüljék le a játékvezetők épp úgy, mint itthon, ha megszólal a B lelátó ezertorkú népe. ELMENT: Kispéter, a legnagyobb magyar hátvéd, már mint a legmaga­sabb és körülbélül a legerősebb is. Korszerű játékos ő, baloldali. Ha a jobb lábára jön a labda inkább bele sem rúg! ELMENT: Hernádi, akinek szorgalmát a közönség sajnos, nem méltá­nyolja eléggé. Pedig, hogy milyen dolgos és önzetlen játékos, mennyire se­gít mindenkin, azt Sárosi dr. tudná mégmondani a legjobban. Aki megma­gyarázta, mi van ezen a derék Hernádin kivinnivaló. ELMENT: Kéri, a szürke, de megbízható, a névtelen robotos, a szótlan szorgalom, a nyugalom, a türelem, a lankadatlanság. Annyi jót mond róla mindenki, hogy egyszer már azt is szeretnénk hallani: a klasszis futballista. De ezt sehogy sem akarják felfedezni benne! ELMENT: Lakat, akinél többet kevés játékos futkározik kétszer 45 perc alatt. Ha egyszer lemérnék, hogy hány métert rohangászik a mérkőzés alatt egy-egy játékos, Lakat mindegyiket körökkel verné. És abban is, hogy hány­szor szerette volna jó helyre továbbítani a labdát... ELMENT: Sárosi dr., a stílus, az értelem, a futballozni tudás. Aki levi­szi a földre a labdát, s oda teszi vagy a társai elé, vagy az ellenfél elé. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom