Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
tanszék docense volt, innen került át a krakkói egyetemre nyilvános rendes egyetemi tanárrá. Elképzelése volt az önálló tanszék megszervezése mellett egy krakkói gyógyszerészet-történeti múzeum felállítása. Bár halála megakasztotta a szervező munkát, de elsősorban Roeske professzornak köszönhetően Krakkó belvárosában háromemeletes épületben került elhelyezésre az értékes krakkói gyűjtemény, amely egyben a gyógyszerészet-történeti tanszék is. Kukulski tanszéki utóda Mieczyslaw Skulimowski lett, aki 1982-ben bekövetkezett váratlan haláláig kiváló vezetője volt az intézetnek és a tanszéknek. Tudományos munkássága részben a krakkói orvosképzés történetének feldolgozására, az orvostörténeti oktatás történeti bemutatására összpontosult, bár kiváló munkákat írt Krakkó és környékének természeti kincseiről. Skulimowski utóda Zdislaw Gajda, a gyógyszerészettörténeti tanszék docense lett, majd Andrzej Sródka követte 2002-től. 1922-ben alapították a varsói orvosi karon az orvostörténeti kabinetet, amely nem volt intézeti jellegű, megbízott vagy rendkívüli tanár tanította az orvostörténelmet. A varsói orvostörténeti oktatás megszervezése a lengyel orvostörténészek egyik kiválóságának, Stanislaw Konopkának (1896-1982)18 a nevéhez fűződik. A varsói orosz egyetemen időnként magántanár adta elő az orvostörténelmet, de ez sem különösebb hagyománnyal vagy valami szervezeti formával nem rendelkezett. Ezért is jelentett gondot 1920 után a varsói orvosi karon az orvostörténelem oktatásának megszervezése. Megadott időben hol Poznanból, hol Krakkóból jöttek ide előadásokat tartani. Ellenben 1922-ben Varsóban megszervezték a Katonaorvosi Akadémiát, amelyen 1925-től katonaorvoslás-történetet is előadtak. Az oktató Stanislaw Konopka orvos százados volt. Konopka fiatalon belépett a Pilsudski alapította Lövészegyletbe, később a Lengyel Légió hadapródjaként harcolt az orosz fronton, majd Albániában. 1917-ben alhadnaggyá, 1919-ben hadnaggyá, majd 1920-ban századossá léptették el. 1918-ban beiratkozott a krakkói egyetem orvosi karára katonai ösztöndíjasként, 1925-ben orvosdoktorrá avatták. Ettől az évtől a varsói Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa lesz, egyben a Szanitéc Iskola tanárává is kinevezték. Ekkor kezd foglalkozni orvostörténelemmel, nevéhez fűződik a Katonaorvosi Akadémia könyvtárának megszervezése, szakbiblio18 Seyda: im. 75
