Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
több orvostörténeti tanulmányt és szakterületének múltját feldolgozó könyvet adott ki, önmagát mégis „műkedvelő orvostörténésznek" tartotta. Előadásait jeles elődjeinek munkáiból állította össze. Ezekben az években kezdte el orvostörténeti tevékenységét Adam Wrzosek (1875- 1965),15 a lengyel orvostörténet-írás kiemelkedő egyénisége. Wrzosek pályafutása jól jelképezi az akkor három részre szakított Lengyelország értelmiségének sorsát: 1875. május 5-én született a Németországhoz tartozó lengyel országrészben, Zagórán. Iskoláit Lódzban végezte, de érettségi vizsgáját az orosz cársághoz tartozó Piotrkówban tette le. Útja innen a kijevi egyetem orvosi karára vezetett, három esztendő múlva (1897) átiratkozott a zürichi egyetem orvosi karára. Egy esztendő múlva, 1898. július 19-én Berlinben szerezte meg orvosi oklevelét. A porosz egyetemen szerzett oklevelét még abban az esztendőben-Kijevben nosztrifikáltatta, egy esztendőn át a szülészet-nőgyógyászati klinikán dolgozott. A szakvizsga letétele után félévig szülőfalujának körorvosa, majd Párizsban pszichológiát, Zürichben antropológiát és filozófiát tanult, miközben a városi gyerekkórház alorvosaként szolgált. A hosszúnak tűnő tanulmányút után 1901-ben Krakkóba ment, mivel eredménnyel pályázta meg a kórbonctani intézet egyik tanársegédi állását. A következő évben e tárgykörből magántanári képesítést kapott, helyettesítette az intézet betegeskedő professzorát. Ekkor találkozott Walery Jaworowskival, akinek kérésére bekapcsolódott a szervezés alatt álló orvostörténeti múzeum feldolgozó munkájába. Az orvostörténeti előadásokat tartó Wachholz viszont - felfigyelve ifjú kollegájának sokoldalú műveltségére - az orvostörténelem szépségére, e különös szakterületen való kutató és oktató munkára ösztönözte. 1906-ban már az orvostörténelem magántanára, amely fokozatot a középkor orvosképzéséről és jeles orvosairól írott disszertációjával kapott meg. Gyakran Wachholz helyett tartott orvostörténeti előadásokat, 1909-ben már az orvostörténelem rendkívüli professzoraként hirdetett egyetemi kurzust ötödéves hallgatóknak heti 4 órában. A félév végén kollokviumot tettek. Monográfiákban dolgozta fel a krakkói egyetem híres orvostanárainak munkásságát, újraírta a krakkói egyetem orvosi karának történetéről szóló jegyzetet. Az első világháború kitöréséig közel 90 orvostörténeti tanulmányt jelentetett meg nyomtatásban, írásainak jelentős részét német, francia és orosz nyelven adta ki. Az 15 Kapronczay Károly: Adam Wrzosek (1875-1965). Orv. Hetil. 1981. 124. évf. 234-237 pp. 68
