Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
első olyan lengyel orvostörténész volt, aki a lengyel orvostörténelmet idegen nyelven „népszerűsítette" külföldi folyóiratokban. Más orvosi könyveket is írt. A Belgyógyászati propedeutika c. tankönyve (1913) sokáig volt használatban a lengyel egyetemeken. Jeles szerepet játszott a krakkói orvostársasági életben: megszervezte az orvosok segélyalapját, a Medikusok Segélyegyesületét stb. Az első világháború kirobbanása után behívták katonai szolgálatra, bár korára való tekintettel a krakkói Katonai Kórház parancsnoka lett. Ekkor vált Pilsudski elkötelezett hívévé, ezekben az években dolgozták ki orvos barátaival a független lengyel állam egyetemi rendszerét, felsőoktatásának követelményeit, az egységes lengyel iskolarendszer szervezetét. Az orvosképzéssel kapcsolatos elképzelései 1918-ban, az új független lengyel államban valósultak meg . 1918-ban kinevezték az első lengyel kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumában az egyetemi ügyek referensének, így alkalma nyílt elképzeléseinek megvalósítására. Minisztériumi munkája mellett szerepet vállal a varsói egyetem átszervezésében. Megszervezte a kórbonctani és orvostörténeti intézetet, minisztériumi tevékenységének egyik eredménye, hogy a lengyel orvosi karokon kötelezővé tették az orvostörténelem két féléven át történő oktatását. Az első félévet kollokvium, a másodikat szigorlat zárta. Az államvizsga követelményei közé is bevették az orvostörténelmet. 1920. november 15-én lemondott minisztériumi beosztásáról és kormánybiztosként elvállalta a poznani lengyel egyetem megszervezését. A reménytelennek tűnő, szakember- és pénzhiányos helyzetben 1921-ben mégis megindult az egyetemi oktatás, közte az orvosképzés is. A hatodik lengyel egyetemen ő lett az orvostörténeti intézet és tanszék vezetője, amely tisztséget 40 évig megtartott. A poznani lengyel egyetem jogelődje az a lengyelek által látogatott Sebészeti Akadémia volt, amely a német egyetem mellett elsősorban a hadsereg, részben a polgári lakosság számára nevelt seborvosokat és szülészmestereket. 1831-ban Karol Marcinkowski orvosdoktor, a Sebészeti Akadémia tanára, Poznan Magisztrátusának tanácsosa és egyben a Lengyel Tudománybarátok Társaságának elnöke, javasolta a főiskola egyetemi karrá történő átszervezését. Ebben az tárgyban - hosszas ügymenet után - 1857-ben a Nagyhercegség országos tanácsához nyújtottak be beadványt, amely azt elfogadta. Később (1933-ban) róla nevezték el 69
