Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
professzora. Ugyancsak Hechel hatásának kell tekintenünk, hogy Józef Majer (1808-1899), a krakkói egyetem tanára és rektora, az 1813-ban alapított krakkói Lengyel Tudományok Akadémiájának elnöke nyolc kötetben dolgoztatta fel az ősi lengyel egyetem történetét, adta közre dokumentumait, de különös hangsúlyt adatott az orvosi kar múltjának. Majer orvosi diplomával rendelkezett, így pontosan megértette Hechel szándékát a lengyel orvostörténelem múltjának feltárásával kapcsolatban. Ezért is szorgalmazta Hechel halála után Gasiorowski meghívását a krakkói orvostörténeti oktatás élére, bár a döntés már a krakkói egyetem rektorának felelősségi körébe tartozott, hiszen az 1846. évi lengyel galíciai felkelés leverése után Ausztria megszállta az önálló krakkói városállamot, az egyetem a bécsi Belügyminisztérium felügyelte alá került. Gasiorowski meghívását elutasították, viszont hozzájárultak ahhoz, hogy az igazságügyi orvostani és orvosrendészeti tanszék élére Fryderyk Skobelt (1806-1876), az anatómiai intézet professzorát nevezzék ki, aki egyben az orvostörténelem előadója is lett. Skobel kinevezése összefüggött a krakkói egyetem germanizálásával, hiszen az 1848-as európai forradalmak leverése után a bécsi kormányzat fokozott figyelmet fordított minden nemzeti mozgalom és hazafias megnyilvánulás felé, ami alól Krakkó nem lehetett „kivétel". Skobel orvostörténeti előadásainak tematikája sokban hasonló volt a német egyetemeken folyó orvostörténeti képzés szemléletéhez, bár bővült M.G. Littré (1801-1881) munkájának, elsősorban Hippokratészre vonatkozó fejezeteinek alapos ismertetésével, és a berlini A. Hirsch (1817-1894) nevezetes életrajzi feldolgozásának (Biographisches Lexikon der hervorragenden Aertze aller Zeiten und Völker) többkötetes alapvetésének részletes ismeretével. Ebben az időben már az európai orvosi karokon folyó orvostörténeti oktatás sokban hasonlatos volt egymáshoz, főleg a képzésben felhasználandó alapvetések beépítésében. Ebben a szellemben képzett lengyel orvostörténészek közül kiemelkedtek a következő nemzedék lengyel kiválóságai, közöttük Józef Oettinger (1818-1895),11 aki már fizetés nélküli tanársegédként gyakran helyettesítette a betegeskedő Hechelt orvostörténeti előadásainak megtartásában. Oettinger volt az első Krakkóban, aki doktori disszertációját (1846) az orvostörténelem tárgyköréből írta (Josephi Struthii medici Posnanensis vita). Oettinger 1818-ban született Tarnówban, zsidó kereskedő családból. Szüleit korán 11 Kapronczay Károly: Józef Oettinger (1818-1895). Orv. Hetil. 1976 - 117. évf. 41. sz. 1921-1923 pp. 64
