Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
oktatására heti 5 óra állt rendelkezésére. Jóllehet az első évben csak 5 hallgató iratkozott be előadásaira, de a következő évben hallgatóinak száma már meghaladta a 30 főt. Előadásainak ismertetését 1839-ben jelentette meg nyomtatásban Az Orvosi Kar Évkönyvében, (II. kötet 28-258 old.), amely nem sokban különbözött elődeinek tematikájától, viszont az oktatásba bevonta Hecher, Ehl, Lassing, Isensee, Ackermann és Hoeven munkáit. Másik alapvetésnek számító orvostörténeti munkája Az igazságügyi orvostan fejlődése és a kezdeteinek történeti-kritikai elemzése c. hosszú tanulmánya, amelyben gazdag kéziratos és történeti forrásokat dolgozott fel. Valójában ez az első lengyel nyelvű és forrásokra épülő igazságügyi orvostant feldolgozó orvostörténeti munka. Ugyancsak kiadta Az orvostörténelem lengyel forrásai és gyűjtemény c. kötetét, amelyben a Jagelló Egyetem könyv-, kézirat és ritka dokumentumait vette számba. Lengyel nyelvre fordította Haeser kézikönyvét. Valójában Hechel nevéhez fűződik a krakkói egyetem orvostörténeti múzeumi gyűjteményének megalapítása, az orvostörténeti dokumentumok tudományos feldolgozása, valamint a hazafias érzelmű lengyel orvostörténet tudományos kutatása. A kutatásokat sokban segítette az orvosi kar professzorának, Krakkó főorvosának, Józef Jakubowskinak (1796-1866) 1833-ban tett kutatási alapítványa, amellyel a lengyel tudomány- és orvostörténelem kutatását és a lengyel nyelvű könyvkiadást kívánta előre mozdítani. Ez az alapítvány valóban ösztönzően hatott az orvostörténeti és egyetemtörténeti munkák megírására és kiadására. Ennek éppen olyan nagy jelentősége van a krakkói orvostörténeti kutatások ösztönzésére, mint általában Hechel munkásságának. Hechel valóban nemcsak igazi kutató volt, hanem pedagógiai tevékenységén keresztül is ösztönözte a tudományos orvostörténeti kutatást. Saját kutatási módszereit is a német pragmatikus orvostörténet-írás hatotta át, és talán nem túlzás, hogy benne kell látnunk a lengyel orvostörténeti kutatás megszervezőjét. Hechel szemlélete találkozott a lengyel nemzeti öntudattal, a lengyel történeti múlt iránti fokozott érzékenységgel, amely a 19. század közepén már nagyra emelte a lengyel orvostörténeti kutatásokat. Krakkóban és más lengyel városokban nem számított magányos és különös személynek az „orvostörténész". Már Hechelnek is voltak kiemelkedő követői más, lengyel területeken működő egyetemeken. Közülük is kiemelkedett LudwikGasiorowski (1807-1863), a poznani egyetem orvostörténelem 63