Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
két kiemelkedő tudású reformer tanárt (Józef Czerwiakowskit és Jan Tuszeket) neveztek ki az orvosi karra. Az orvosi karon öt tanszéket és egy, az oktatást segítő gyakorló kórházat szerveztek, a karnak az oktatás vonatkozásában együtt kellett működni a természettudományi karral. Az orvosképzést két szinten indították el: a hatéves orvos- és a hároméves sebészképzést valósították meg, valamint az egy esztendős bábaképzés is az orvoskari képzés része lett. Az oktatás nyelve a latin nyelv mellett a lengyel lett. Az orvosképzés Krakkóban 1781-ben indult el, 1785-ben avatták fel az első orvosdoktorokat. A lengyel felvilágosult abszolutizmus orvosképzéssel kapcsolatos reformjai nemcsak a krakkói egyetemre korlátozódtak. Stanislaw August király, nem sokkal trónra lépése után, 1765-ben a Királyi Tanács Orvosi Kollégiumának javaslatára Varsóban a Szent Lázár Kórház bevonásával gyakorló orvosok, szülészmesterek és gyógyszerészek kiképzésére Orvosi Akadémiát alapított, amelynek szervezésével udvari orvosát, Johann Fridrich Herrenschwandot (1715-1796) bízta meg. A tervek elkészülése után az orvosképző tanintézet 1768-ban nyílt meg, működési költségeit a királyi kincstár biztosította. Később (1809) ez lett a varsói egyetem orvosi karának alapja. A Köznevelési Bizottság - ugyancsak az Orvosi Kollégium javaslatára - Gródnoban 1776-ban megnyitotta a Katonaorvosi Főiskolát, amelynek szervezésével a francia Anton Tyzenhaust és Jean Emanuel Gilibert-et (1741-1814) bízta meg. Mindketten a litván nagyfejedelmi udvar orvosai voltak, a főiskolán a képzéshez anatómiai, szülészet- és sebészeti, valamint gyakorló orvosi tanszékeket nyitottak, egyben oktatták a természettudományokat is. Ez a főiskola 1781-től az akkorra megreformált vilnói egyetem (1586-ban Báthory István lengyel király alapította) orvosi karának alárendeltségében működött. A vilnói orvosi karon is két szinten folyt a képzés (orvos és sebész), továbbá itt is megszervezték az egyéves bábaképzést. A kar újjászervezésében itt is szerepet játszott a gródnói főiskoláról ismert Gilibert, valamint több külföldi orvostanár, az ugyancsak francia Michel Regnier (1723-1800) sebész, Jakub Briotet sebész, az olasz Stefan Bisio (1720-1790) anatómus, valamint több német és svéd orvos a közeli königsbergi egyetem orvosi karáról. A vilnói orvosi kar jelentős egyénisége mégis Jedzej Sniadecki (1768-1838) volt, aki nemcsak az orvosi, hanem a természettudományi karon is megszervezte a biológia, a kémia és a fizika oktatását. Ezek az egyetemek lettek biztos bázisai a 19. században a lengyel térség 56
