Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
A Habsburg Birodalom legnagyobb gondja a járványok leküzdése lett (pestis, fekete himlő, malária, tífusz, vérhas, vérbaj, stb.), amelyek ellen központi intézkedésekkel, pl. karanténnal védekeztek. III. Károly király 1726-ban elrendelte az Adriától a Kárpátok vonulatán átívelő vesztegzár rendszer kiépítését is. Bécs a birodalmi tervek megvalósítása közben figyelemmel kísérte a porosz királyság hasonló folyamatait is. Minden kétséget kizárva, az ausztriai jogalkotók a poroszországi forrásokból merítettek. A legfontosabb közülük Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem (1640-1688) 1685-ben kiadott Medizinalediktje (Orvosi Rendelet) volt, de ezt vették mintának a közép-kelet-európai uralkodók is. Az előbbi Rendeletet fejlesztette tovább I. Frigyes Vilmos porosz király (1713- 1740) is. A választófejedelemség 1701-ben porosz királysággá alakult át, amelyben I. Frigyes Vilmos Európa legkorszerűbb államszervezetét hozta létre, ami a kontinens első katonai nagyhatalmává emelte. Az államigazgatás reformja felölelte nemcsak a közigazgatás, hanem a gazdaság, a művelődésügy és az egészségügy területét is, mindenütt teljes átalakulást eredményezve. Első lépésként 1723-ban összevonták a pénzügyi és katonai közigazgatást a Generaldirektorium nevű központi hatóságba, amelynek öt osztálya részben területi, részben szakmai elvek szerint szerveződött. E hivatal alá szervezték a területi közigazgatás hálózatát. A felső és alsó igazgatási szervezet egymás tükörképe lett. A következő lépésben - az egészségügyi állapotok rendezése érdekében - 1725-ben kiadták a Medizinaledikt néven (pontosabban a Porosz királyi és Brandenburgi választófejedelmi, általános és átdolgozott Orvoslási Rendtartás) ismert királyi törvényt. Ez teljes egészében szabályozta az ország közegészségügyét, a szolgáltatásokat, a képzési formákat, az orvosi igazgatás szervezetét, formáit, felügyeleti rendjét, oly módon, hogy az ezekkel foglalkozó jogszabály ne csak jámbor óhaj, hanem kötelezően végrehajtandó és ellenőrizhető törvény legyen. Alapelvként itt is megfogalmazták, hogy a hatósági orvos a szegényeket, gyermekeket, életveszély esetén mindenkit térítés nélkül köteles ellátni, akár otthonában, akár ilyen célra kialakított kórházban. A többi beteg térítést fizet a szolgáltatásokért. A közigazgatási egységek (városok, területi hatóságok, falvak) kötelesek orvost, sebészt és bábát foglalkoztatni, akik munkájukért fizetést kapnak, amiért cserében kötelesek 2.9 A porosz minta _____________________________________________ 5 1
