Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
a vilnói egyetem szabályzatához, 36 intézettel és megfelelő számú tanszemélyzettel működött. 1822-ben úgy módosították a szigorlati szabályzatot, hogy az orvosképzés hat, a sebészképzés három évig tartott. Az orvosi kurzus végén a jelöltek magiszteri címet kaptak, majd a disszertáció megírása után kérhették a doktori fokozat elnyerését. A magiszterek teljesen szabad orvosi gyakorlatot végezhettek, a doktori fokozat elnyerése nem volt kötelező, csak magasabb tudományos pályára lépésnél lett kötelező. Az orvosi kar 1830-ig 289 orvosi, 601 sebészi és 32 gyógyszerészi oklevelet adott ki. Ezek az átlagok azonosak voltak az osztrák és a porosz orvosi karok statisztikáival. Az egyetemet 1832-ben büntetésként megszüntették és Kijevbe helyezték át, de a kar épületeiben a Sebészi Főiskola és külön a Gyógyszerészi Iskola működött, mivel az alacsonyabb szintű képzésre minden körülmények között szükség volt. Ezt alakították át 1857-ben Orvos-Sebészi Akadémiára, amit 1869-ben rendes egyetemi karrá nyilvánítottak. Sajnos az oktatás nyelve az orosz lett, amin csak 1905-ben változtattak. A 19. század első fele lényeges időszak a kelet-lengyel területek tudományszervezése szempontjából. Még 1800-ban alapították meg a Lengyel Tudománybarátok Társaságát, melynek alapítói között volt Stanislaw Staszic természettudós, filozófus és tudományszervező, Jan Niemczewicz író, publicista és politikus. Több orvos, így Jerzy Arnold, Michal Bergonzoni, József Ciecierski, Jacek Dziarkowski, Leopold La- fontain, Mikolaj Mianowski, valamint Jedrzej Sniadecki. A Társaság havonta egy-két alkalommal tartott tudományos ülést, kiadta a lengyel tudomány alapvető munkáit, többek között A lengyel nyelv szótárát. E Társaság keretei között alakult meg a Lengyel Orvosi Társaság, amely 1837-től kiadta az orvosi évkönyvek sorozatát. 1837-ben alakult meg a varsói Orvosi Társaság, amely könyvtárat, kézirat- és levéltárat tartott fenn, és amit Wojciech Oczkoról neveztek el. Elsősorban az orosz-lengyelországi orvosokat hívta sorai közé. A varsói egyetem orvosi karának egyik legnagyobb egyénisége Wiktor Szokolski (1811-1890), a modern lengyel szemorvoslás atyjaként emlegetett orvos volt, aki 1831-ben részt vett a lengyel felkelésben, majd Németországba menekült és ott szerzett orvosi oklevelet. Sokáig Párizsban élt, kiváló szemorvosi gyakorlattal rendelkezett. 1848-ban meghívták Krakkóba, innen tért vissza 1853- ban Varsóba. Foglalkozott iparegészségüggyel, megalapította a varsói Szemészeti Intézetet, kiváló kézikönyvet adott ki a szem élettanáról. 45
