Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
2.6 Az orosz lengyel királyság_________________________________ Lengyelország három felosztásának végén a volt lengyel királyság területének 62%-a, a lakosság 45%-a került orosz uralom alá. Megszállás alatti története két szakaszra tagolódik. 1831-ig részleges autonómiával rendelkezett, majd a levert felkelés után teljesen betagolták az orosz közigazgatási rendszerbe. A lengyel orvosi igazgatás csak részben őrizte meg az 1772-1786 között hozott lengyel közegészségügyi reformokat, továbbra is a területi elvek határozták meg az ellátást, az orvos-alkalmazás lehetőségeit. Még a harmadik felosztás előtt orosz uralom alá került a megreformált vilnói egyetem, amelynek képzési formái ugyan gyakran változtak, de az egyetem soha nem szűnt meg. Az orosz cári hatalomnak szüksége volt a vilnói orvosképzésre, amit mi sem jelez jobban, minthogy 1805-ben ismét orvosképzési és dokto- ráltatási jogot kapott. Sándor cár ide helyeztette a cári szolgálatba állt Joseph Frankot (1771-1842), akinek apja, Peter Frank Moszkvában volt nagy tekintélyű orvosprofesszor és az Orvosi Kollégium tagja. Joseph Frank a belgyógyászat tanára lett, apja közbenjárására külön épületben helyezték el a klinikáját, bővítették ágyszámát. Nevéhez fűződik a Vilnói Orvostársaság megszervezése és a vilnói Orvosi Hetilap megalapítása (1818). Az egyetem professzorai voltak Ludwik Bojanus (1776-1827) a gyakorlati orvostan, August Becu (1771-1824) a patológia és gyógyszerismeret, Michal Homolicki (1791-1861) a belgyógyászat, Wincent Herberski (1783-1826) szintén a belgyógyászat tanára, akik egyébként mind litván nemzetiségűek voltak. Az egyetem az adott körülmények között jól felszerelt intézménynek számított, bár az orvosi karon a gyakorlati képzés rossz épületekben folyt. Az 1831. évi lengyel felkelést a vilnói egyetem is támogatta, amiért „büntetésként" az orvosi kart visszaminősítették Orvosi-Sebészi Akadémiává (intézetté), megfosztották doktoravatási jogától. Az 1809-ben alapított varsói egyetem és annak orvosi kara Francia- ország veresége után komoly gondot jelentett a cári udvarnak: kiváló orvosképzési intézmény volt, kiváló tanárokkal, jól felszerelt intézetekkel. Az orosz megszállás után is 44 orvos- és 14 gyógyszerészhallgatója volt, évente 18 orvosdoktori oklevelet adtak ki. 1817-ben a cári közoktatásügyi minisztérium úgy döntött, hogy Sándor császári Egyetem néven újjászervezi. Az orvosi kar átszervezési feladatait Jacek Dziarkowski professzorra bízták. Az egyetem alapszabályzata nagyban hasonlított 44
