Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
végezte, itt szerzett orvosi oklevelet, majd Skoda munkatársa lett a belgyógyászati klinikán, ahol az új kórbonctani szemlélet elkötelezett híve lett. 1849-ben támogatta a szökésben levő magyar honvédeket, amiért kiutasították Bécsből és Krakkóba száműzték. Itt az egyetemen összefogva Józef Májerrel, az anatómia, és Antoni Kozubowski professzorokkal, síkra szállt az oktatási nyelv lengyellé tételéért, amit végül 1861-ben vezettek be. Az egyetemen alapvető reformokat hajtottak végre, hasonlóakat, mint a birodalom legtöbb egyetemén. Új szigorlati rendet vezettek be, az egyes intézeti átszervezések tükrözték az európai orvosképzési reformokat. Dietl rektorisága idején - követve a birodalom egyetemein meghonosított rendszert - bevezették a magántanári intézményt, amely szélesítette az előadói gárdát, valamint új tárgykörök megismerésére adott lehetőséget. A négy egyetemi kart kibővítették egy természettudományi fakultással. Az egyetemnek ekkor 34 professzora, 2 rendkívüli tanára és 8 docense volt, miközben az egyetemen 370, az orvosi karnak 88 hallgató tanult. 1887-ben a hallgatók száma 2000 körül mozgott, az orvosi karra 401 medikus járt. Itt kell megemlítenünk Dietl krakkói főpolgármesteri tevékenységét. Ekkor épült ki a város korszerű csatornázási rendszere, vezetékes vízellátása, modernizálták a közlekedést, bevezették az elektromos közvilágítást. A főpolgármesteri hivatal szabályozta az ipari létesítmények működését, a város területén csak a közellátást szolgáló ipari tevékenységet engedett. Fejlesztette a városi egészségügyi ellátást, felépítette a nagy közkórházat, modernizáltatta az egyházi kórházakat, valamint megindultak a gyermek- és speciális szakrendelések. Pályatársa és egyetemi professzortársa volt Ludwig Bierkowski (1801-1860), a jeles anatómus, aki krakkói munkásságát megelőzően Berlinben és Lipcsében is tevékenykedett, a korszerű krakkói anatómiai-kórbonctani oktatás megszervezője lett. Velük egy időben működött Józef Majer (1808-1899), a belgyógyászat egyik professzora, aki inkább tudomány- és orvostársasági élet szervezőjeként hagyott nyomott maga után. Nevéhez fűződik az orvosi kar Évkönyvének elindítása. A krakkói székhelyű Lengyel Tudományok Akadémiájának elnökeként hatalmas nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki, A kor jeles lengyel orvostudósai között kell említeni Ludwik Teichmann (1823-1895) élettan kutatót, Izydor Kopernicki (1825-1891) antropológust, Jan Mikulicz-Radecki (1850-1905) és Ludwig Rydygier (1850-1920) sebészeket, Ignacy Lukaskiewicz (1822-1882) orr- fül-gégészt. 43
