Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
6. A Délszláv medicina
A századfordulós szerb orvosnemzedék kiemelkedő, életútja szerint legjellemzőbb egyénisége Vladan Gyorgyevics (1844-1930), egy időben Szerbia miniszterelnöke volt. Belgrádban született, itt végezte középiskoláit. Ezekben az években tagja lett a Szerb Ifjúsági Egyesületnek, amelynek nemzeti céljai között szerepelt a szerbek lakta területek egységes államba történő egyesítése. 1864-től a bécsi egyetem orvosi karának hallgatója orvosi diplomáját 1869-ben szerezte meg, majd két év múlva sebész szakorvos lett. 1871-ben visszatért Belgrádba, katonaorvosi szolgálatot vállalt és a belgrádi helyőrségi kórház főorvosa lett. 1873-ban udvari orvosi megbízást kapott Milan Obrenovic fejedelem mellett, 1874-ben megalapította a Szerb Orvostudományi Szemlét, 1876-ban megszervezte a Szerb Vöröskeresztet, 1876-1878. évi törökszerb háború idején a szerb hadsereg tábori főtisztje, a katonaorvosi kar főnöke volt. 1877-ben pedig az egész szerb hadsereg tábornoki rangban állt orvos parancsnokává nevezték ki. Ebben a beosztásban teljesen átszervezte a szerb hadsereg katonaorvosi szervezetét, korszerűsítette a helyőrségi kórházakat. 1885/86-ban a szerb-bolgár háború idején az egyesített szerb hadseregek orvos parancsnoka volt. 1892-ben a Szerb Tudományos Akadémia rendes tagjai közé fogadta. Az 1880-as évek elejétől politikai pályára is lépett: egyik alapítója lett a Szerb Nemzeti Pártnak, amely a szerb polgárság progresszív eszméit képviselte. 1884-ben Belgrád polgármesterévé választották, 1888-ban gazdasági, majd oktatási miniszter lett Nikola Hristic kormányában, jelentős szerepe volt az 1889-ben elfogadott szerb közegészségügyi törvény megalkotásában. 1891-ben athéni, majd 1894-ben isztambuli követként szolgált. Jelentős szerepe volt az önálló szerb ortodox egyház megalakulásában is,1897-ben miniszterelnökké nevezték ki, egyidejűleg betöltötte a külügyminiszteri tisztséget is. Milan Obrenovic politikai követőjeként tartották számon, kinevezése után többen támadták, hogy egykor, az 1877/78. évi háborúban Obrenovic tábori főorvosa volt. Kormányzása idején súlyos helyzet alakult ki Szerbiában: részben a királyi család belső ellentétei, a radikálisok merénylete a király ellen, majd a hadsereg fejlesztését szolgáló fegyverszállítások körüli pénzügyi botrányok, végül az ifjú Sándor király házassága körül kirobbant ellentétek miatt lemondott. Lemondása után visszavonult a politikai élettől, visszatérve orvosi hivatásához nagy segítséget nyújtott a belgrádi egyetem orvosi karának megszervezéséhez, bár egyetemi tisztséget nem 207
