Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

6. A Délszláv medicina

vállalt. Orvosi szakirodalmi munkásságot 1871 után fejtett ki, amikor visszatért Szerbiába. Igaz, elsősorban német nyelvű folyóiratokban publikált, katonaorvosi pályafutása idején többször foglalkozott egy szerb nyelvű orvosi hetilap megalapításával. Ugyan ez nem sikerült, de minden energiáját lekötötte a Haza c. szerb nyelvű folyóirat szerkesztése (1872-1892), amelyben számos történeti és politikai témájú írása is megjelent. Politikai pályafutásának befejezése után 1906-ban megalapította a Hónap c. folyóiratot, amelyet csak hat hónapig adott ki, majd érdektelenség miatt megszüntetett. Ekkor megjelentette az Egy dinasztia esete c. szerb nyelvű könyvét, amely valójában az Obrenovic dinasztia bukásának körülményeit tárta fel, bár több államtitoknak számító információt is közölt. Másik ilyen könyve egy albánellenes pamflet volt, amely az albán állam létjogosultságát is felvetette.

Az első világháború előtt inkább Ausztriában élt, főleg politika- történeti munkásságot fejtett ki. Könyvet írt az szerb katona-egészségügy átszervezéséről (1879-1886), a szerb-török háborúkról (1907), a szerb-görög kapcsolatokról (1891-1893,1923), Montenegró és Ausztria (1814-1894) viszonyáról (1924), német nyelven az Obrenovic dinasztia bukásáról (1904), a szerb kérdésről (1909), megírta emlékiratait és egy történeti regényt is. Az első világháború kitörése idején Ausztriában élt, ahol 1915-1918 között internálták. A trianoni béke után létrejött délszláv államban nem érezte magát otthonosan, inkább továbbra is Ausztriában élt, Bécsben halt meg 1930-ban.

6.7 Az első és a második világháború után_____________________

Az első világháború után létrejött délszláv állam viharos belpolitikai harcai között sokáig „illeszkedési" problémát jelentett az egységes igazgatási formák kialakítása. A Magyarországtól, a Monarchia más tartományaitól elcsatolt területeken az „örökölt" közigazgatási szerkezet megtartásával, a régi Szerbia törvényeinek szellemében kívánt egy új államigazgatást kiépíteni, ami számos ellentétet szült. A legkisebb gondot a közegészségügy jelentette, hiszen a horvát-szlovén, az elcsatolt magyar és a századfordulón kiformálódott szerb egészségügyi igazgatási szerkezet, intézményi rendszer, a jogszabályok szelleme szinte azonosak voltak, ami az egységes rendszer kialakítását nagyban megkönnyítette. Valójában három egyetemmel, illetve orvosi karral (Belgrád, Zágráb, Ljubljana) rendelkeztek, amit feltétlenül bővíte208