Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
6. A Délszláv medicina
török köz- és katona-egészségügy megszervezése is. A szerb fejedelemség a 19. század közepén a közegészségügyi állapotokat javító intézkedéseket hozott: kötelezték a városokat-településeket orvostartásra, vizsgázott bábák alkalmazására, gyógyszertárak létesítésére, a közterek tisztán tartására. A fejedelmi udvar mellett működött egy orvosi hivatal, amelynek vezetője az udvar főorvosa volt. Feladata hasonló volt a Monarchia közigazgatásában működött hasonló tisztségviselő felelősségi köreihez. Ez vonatkozott a járványok idején meghozandó intézkedésekre is, amelynek végrehajtásában igénybe vehette a hadsereget is. Az önálló Szerb Fejedelemség megalakulása után valóban gyors ütemben folyt a közigazgatás, az oktatás és az egészségügy megszervezése. Amíg például a bolgár állam megszervezésében nagy szerepe volt Oroszországnak, addig a szerbek önállóan valósítottak meg mindent. A századfordulón megalakult a belgrádi egyetem, 20 magas színvonalú középiskolával, 1 műszaki főiskolával, 3 tanító-, 2 tanítónőképzővel, 23 kereskedő- és ipari munkásképzővel, 5 felsőbb leányképzővel, katonai akadémiával, görög keleti papi szemináriummal és 1296 elemi iskolával rendelkeztek. Az analfabéták aránya 90 % volt, ami Európa az egyik legnagyobbnak számított. A szerb hadsereg fejlett egészségügyi szervezettel rendelkezett, szakállománya (katonaorvosok, felcserek, egészségügyi segédszemélyzet) főleg külföldön nevelődött. Hat helyőrségi kórházzal rendelkeztek, amely szükség esetén a polgári lakosság rendelkezésére állt, sőt az egyes alakulatok katonaorvosai is ellátták a civileket is. A fejedelemség anyagi ereje korlátozott volt, éppen ezért az egészségügy lassan épült vidéken, a városokban valamivel jobb volt a helyzet. Az 1910. évi adat szerint a szerb királyság mindössze 24 ezer kórházi betegággyal rendelkezett, mely 68 kórház között oszlott meg. Ezek többsége 3040 ágyas kórház volt. Az önállóság teljes visszanyerése után több jeles szerb orvos hazatért Szerbiába. Ilyen volt a Délvidékről származó Ilija Ognjanovic-Alukazem járványügyi, Milan Jovanovic Batu (1837-1940) közegészségügyi szakember, akik tanítottak az Orvosi Főiskolán, majd a belgrádi egyetem orvosi karának kiválóságai lettek. Jovanovic Baturól nevezték el a szerb Országos Közegészségügyi Intézetet, amelyet ő szervezett 1925-ben. Hozzájuk hasonló szerepet játszott Radivoj Simonovic (1858-1950), a belgrádi egyetem jeles egyénisége. 206
