Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
4. Románia
sereg tagjai egészségügyi tisztként kerültek ki, a polgári személyek a városi és vidéki egészségügyben helyezkedtek el. Ez vonatkozott az állatorvosokra is, akik ezen intézményen belül tanultak. Francia típusú intézmény volt, a végzettek nem kaphattak doktori címet, viszont az itt végzett hallgatók a francia és az olasz egyetemeken - különbözeti vizsga letétele után - lehetőséget kaptak orvosdoktori cím elnyerésére. Ezt a lehetőséget használta ki Davila, amikor legjobb hallgatóit állami ösztöndíjjal Párizsba, Montpellier-be és Torinóba kiküldje. A bukaresti Nemzeti Orvosi és Gyógyszerészeti Iskola hallgatói között sok moldvai, erdélyi, bánsági, máramarosi stb. ifjú volt, sőt a bolgár területekről is jelentős számú hallgató került ki. 1865-ig a bukaresti főiskolát 428 hallgató látogatta, az előbbi módon 21 hallgató nyerte el az orvosdoktori, 26 a gyógyszerészi és szintén 26 az állatorvosi oklevelet külföldön. Ennek volt köszönhető, hogy a Legfelsőbb Oktatási Tanács 1862-ben javasolta a Nemzeti Orvosi Iskola egyetemi karrá történő átszervezését, amelyre csak 1870-ben került sor. Valóban sokáig kellett várni, mert az idősebb román orvosi nemzedék és a külföldet megjárt ifjabbak között mély ellentét keletkezett: az idősebbek maguknak követelték az összes tanári tisztséget, mielőtt az ifjabbak hazatértek volna. Csak hosszabb alkudozások után nyílt meg a kar 1869. november 22-én, az idő pedig az ifjabb generációt igazolta, magas színvonalú képzést valósítottak meg. Moldvában 1860-ban rendelték el az orvosi kar felállítását, de hivatali nemtörődömség miatt csak 1879-ben indulhatott meg az egyetemi szintű orvosképzés. Ebbe a folyamatba illeszkedik a kolozsvári, 1772-ben szervezett Orvossebészeti Intézet egyetemi karrá történő átalakítása. 4.8 A román közegészségügyi törvénykezés kezdete ___________ A két fejedelemség egyesítése után nemcsak az ország egységes kormányzati rendszerének megszervezése lett a cél, hanem ezen belül az egyes feladatkörök intézményi kereteit is egyesíteni kellett és európai normák szerint modernizálni. Ez vonatkozott a közegészségügyre is, amelynek egyesítő és szervező munkáját Davila, mint Elavasalföld protomedikusa és a hadsereg főinspektora irányította. Davila egyben az Egészségügyi Bizottság elnöke is volt, ami szélesítette hatókörét a két országrész katonai és polgári igazgatási formáinak egyesítésénél. Az új irányító és szervező intézmény Directia generala a serviciului sapiter civil hivatal lett, amelynek elnökévé Davilát nevezték ki, helyettese 166
