Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

dóságból, hanem csupán elélhetési eszközül használják. Vannak ugyan itt is, mint másutt, becses kivételek, de ritkábbak. Minő szerep jut aztán ilyen orvosoknak, könnyű elgondolni. Csak az újabb időkben kezdtek néhány nemesek fiai nagy Oroszhonban gyógyászatot tanulni, mi addig majdnem gyalázatnak számított. Azonban ez is idővel másként leend.

Természetesen nem ide számítandók azon egyleges nemzeti orosz orvosok, kik első nagyságú csillagokként állván mások felett, mint jeles elmetehetség és képzettség, mind alapos tanulmányuk által bárhol is első helyen szerepelhetnének. Itt csak Inosemcovot említem Moszkvából és Pirogovot, kik akármely egyetemen s kórodénak, és bármely társaságnak is díszére szolgálnának.

A társaság Oroszhon belsejében három nagy osztályba sorozhatok. A polgár, pap és kereskedők a legalsóbb fokot teszik. A közép hivatalbeliek a titoknokságig föl, a kisebb jószágbirtokosokkal együtt képzik a középsőt. A főbb tisztviselők, a vagyonosabb és gazdag jószágbirtokosok a legfölsőbb. Ezen utóbbiban van az orvos társalkodási köre, a gyakorlati mind a három osztályra kiterjedvén. Hogy tehát a maga állását az orvos a jobb társaságban kellőleg betölthesse, szükséges neki a finomabb társalkodási módot és francia nyelven érteni. Ez utolsónak tudása nélkül soha sem fogja magát a bonne societé-ben otthon érezni, hol azt a nemzetinél is többen s örömestebb beszélik. (...)

Az orvos tulajdon hatásköre Oroszhon belsejében a főn említett két első társasági osztályra terjed. A polgár és kis kereskedők, kik szokásaik s műveltségre nézve közvetlenül a pórrenddel határosak, bármily számosak is, az orvosnak alig adnak valami dolgot. Ezek a kóresetekben különféle, gyakran igen furcsa házi szereket vagy más ismerős által javasoltakat próbálgatnak. Ezek nem segítvén, valamely vén nőhöz (babka) ki fű- és gyógyértőnek tartatik, és orvoskodik, folyamodnak. E vén nő szerei legtöbbnyire: aloe, sassaparilla pálinkával, különféle keserű füvek, térjék, gyakorta rágó higany pálinkával. Néha mustártésztát is tesznek föl, melyet hólyaghúzásig hagynak, sőt száraz köpölyöket is raknak. (...) Méhkóros és más idegbajokban, melyek kiabálással, görcsökkel járnak, azt hiszik közönségesen, hogy a beteget valaki megigézte, sőt hogy az némi tisztázatlan szellem műve, az a megtestesült ördög műve, ami a görög egyházban még nagy szerepet visz, s melynek kiűzésére aztán különféle imádságok, szentelt víz és így természetesen a papság is segítségül használtatik.

135