Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
3. Oroszország
végzett orvosokat és sebészeket, vagy ösztöndíjakkal fiatalokat küldött külföldre tanulni. Mindkettőre számos példa van, de a leggyakoribb a meghívásos rendszer maradt. Volt egy harmadik lehetőség is: a fentiekben említett tartui egyetemre küldtek ifjakat orvosi tanulmányokra vagy az itt végzetteket alkalmazták. Itt kell megjegyezni, hogy az orosz hadseregben vagy orvosi hivatalokban működő német orvosok jelentős százaléka éppen baltikumi német volt. Az orvos alkalmazás fontosságát jelzi, hogy a szigorú vallási követelményeket éppen az orvosokkal kapcsolatban „enyhítették", sok volt közöttük a protestáns, akiknek elbírálását különben a római katolikusoknál is szigorúbban vették. A görög keleti kereszténység felvételére sem kényszerítették őket, főleg a hadsereg kötelékeiben. A hadsereg számára - még a moszkvai egyetem megalapítása előtt - kiváló katonaorvos-képző intézményeket szerveztek, kiegészítve katonakórházakkal, kiválóan szervezett tábori katona-egészségügyi intézményekkel. Nem titkolták, hogy saját nevelésű katonaorvosi szolgálat kiépítésére törekedtek, amelyben egy-egy magasabb orvosi állást még külföldről történt meghívásos rendszerrel töltötték be. A katonaorvos-képzés színvonalát bizonyítják azok a kitűnő épületek, amelyek még I. Péter és közvetlen utódai alatt épültek a katona-egészségügy céljaira. A moszkvai központi katonakórház, a szentpétervári Katonaorvosi Akadémia monumentális és korszerű épülettömbök voltak, melyek a kor színvonalán biztosították a gyógyítás és az oktatás követelményeit. 1754-ben megnyílt a moszkvai orvosi kar, bár doktoravatási jogát csak 1763-ban nyerte el. Seborvosképzési programja hat félévre oszlott. Az első félévben anatómiát, gyógyszerismeretet, a másodikban kórtant, járványtant, a harmadikban élettant és kórbonctani, a negyedikben sebészetet és sebészeti gyakorlatot, az ötödikben nőgyógyászatot és szülészetet, a hatodik és hetedik félév kórházi gyakorlatot jelentett. Az anatómiai oktatás az ún. anatómiai teátrumban történt, a gyógyszerismeretet a kórházi és a városi patikában sajátították el. A kórházi gyakorlat nemcsak a kórházi orvosok felügyelete alatt történt, de a jelöltnek teljes kiképzést kellett kapni a betegség dokumentálására is. Egészen kiváló orvosokat találunk az első moszkvai orvosi karban: Szemjon Zabelin, Ivan Szibirszkij, Ignaz Wesch, Mihail Szkiadan, a magyar Keresztúri Ferenc. A moszkvai egyetem már az orosz orvosképzés műhelyévé 106
