Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
3. Oroszország
vált, innen kerültek ki a 18/19. század fordulóján alapított egyetemek újabb orvostanári karai. A 18. században kiépített orvos-egészségügyi adminisztráció már pontos adatokat rögzített a pusztító járványokról, amelyekről addig csak feltételezett adatokat közöltek. A 18. század végén - például Moszkva környékén 400 ezer ember halt meg. Zübelin, a moszkvai egyetem későbbi járványtan professzora, mint a járvány leküzdésére kiküldött orvosi bizottság vezetője, kiváló felvilágosító munkái mellett orosz földön elsőként alkalmazott teljes karantént. A 18/19. század fordulóján következett be az orosz egyetemalapítások második korszaka. Az egyetemalapításokat részben az orvoshiány, másrészt az Orosz Birodalom határainak kelet felé történt kiterjesztése indokolta. Lengyelország harmadik felosztása után került orosz fennhatóság alá a megreformált vilnói egyetem, amelynek orvosi karát az orosz hatóságok nem szüntették meg, csak orvos-sebészi tanintézetté minősítették át. Ennek színvonala nem csökkent, csak a képzési idő lerövidítésével nagyobb létszámokat lehetett a katonai és a polgári egészségügy rendelkezésére bocsátani. Már a 19. század legelején felmerült és ideiglenesen visszaállították a teljes hatéves orvosképzést Vilnóban, de 1815 után ismét átalakították. Véglegesen 1895-ben állt helyre a teljes időtartalmú orvosképzés. A cári kormány 1805-ben Harkovban és Kazanyban szervezett egyetemet, orvosi karral, amelyeken orvosdoktor és seborvos képzés is indult. E két egyetemen kezdetben még meghívásos rendszerben történtek a professzori kinevezések, az 1820-as években már pályázattal és igen magas javadalmazással folyt a tanszéki szakszemélyzet kinevezése. Ez olyan magas fizetést jelentett, hogy valóban az egyes szakterületek legjobbjai pályáztak. Az orosz nyelv nem tudása nem volt akadály, sőt szorgalmazták a más nyelven történő előadást, mert ezáltal a jelöltek nyelvismerete bővülhetett. A nyelvi kérdés bizonyos esetekben mégis okozott gondot: az orvosi kar felső és középső rétege beszélt németül, sőt gyakran az a kifogás merült fel, hogy az orvosok csak németül beszélnek, mintha ez lenne az orvostudomány nyelve. A különböző orvosi hatóságoknál a beosztott és vezető tisztviselők németek voltak, akik mellett természetesen voltak oroszok is, de ezek is kollégáik nyelvét beszélték. A tolmács, a fordító e hivatalok „természetes" tartozéka lett. 107
