Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái 227 dig az akkor létesített elméleti sebészetet. 1809-ben a therapia speciális tanári címének betöltésekor a Helytartótanács és a Kancellária mint „szembeteg nyugdíjast” mellőzte.1"' 1810-ben felmerült a neve a szülészet tanáraként, de a kar lesújtó véleménnyel volt az időközben hályogműtéten is átesett idős, gyenge mesterről („...papillae sensitivae sínpáré adficiantur, atque tendines et musculi rigescunt, morositas senilis”).'21* Utoljára 1812-ben jelentkezett tanszékvezetői állásra, ekkor az Eckstein János halála után megüresedett elméleti sebészetre próbált bekerülni. A kari tanács véleménye ezúttal se volt tapintatosabb, szerintük Andrejovils „nem tud operálni, nincs reális tudása, a tudomány haladtával nem tart lépést”.1"9 A sorozatos kudarcok megértették az idősödő Andrejovits-csal, hogy a sok fiatal, kiemelkedő tehetség melleit semmi esélye az áhított tisztség megszerzésére, így felhagyott a további próbálkozással. Mivel munkája inkább Pesthez, mint Budához kötötte, a tanácsülési jegyzőkönyvekben is ritkán szerepel.12’0 Végrendeletét 1834. február 22-én írta Pesten, amit 1835. június 1-én hirdettek ki.12’1 Testamentuma a nemzetiségét vállaló, ugyanakkor a közegészség- ügy és az orvosi továbbképzés iránt elkötelezett emberről tanúskodik. Az előzőt tükrözi az Illír- és Vlach Iskolai Alapnak (Illyrischen und Valachischen Schuldeputationfond) és a budai görögkeleti tabáni Szentháromság-templomnak tett alapítványa, amelyről büszkén jegyzi meg, hogy egykoron dédapja vezetésével építették fel. A frissen alapított intézményekre is hagyott kisebb összegeket, így a Pesti Vakok-, a Váci Süketnémák Intézetére és a Pest-Budai Kisdedóvóra. Végrendelete hetedik pontjában egy alapítványi hozott létre a szegény, de tehetséges orvostanhallgatók számára, amelynek magját a terézvárosi, Nagykereszt (ma Kazinczy) utcában fekvő háza, valamint a Pesti Záloghivatalban lévő ötezer forintos alapja és annak kamatai képezték. Az összeget Andrejovits a diploma előtt álló hallgatók szigorlati díjának kifizetésére szánta azzal a feltétellel, hogy azt a díjazottak öt év után, kamat nélkül ugyan, de fizessék vissza, hogy az alap az évek során ne apadjon el, és minden évben lehessen támogatni belőle valakit. Az ösztöndíjak megítélését a protomedikusra, a rektorra és az orvosi kar igazgatójára bízta. Utolsó feltételével pedig a többi, nemzetiségéhez tartozó orvostanhallgatót akarta támogatni, mely szerint minden évben legalább egy görögkeleti vallásának is kell lennie a díjazottak között (a többiek pedig bármelyik keresztény felekezet tagjai leheltek). Gyermeket nem hagyott hátra, ezért általános örökösének unokaöccsét, Andreits Urost tette meg. Uros azonban nem az egészségügyben helyezkedett el.227 * * * 1231 1232 1233 Annak ellenére, hogy nem futott be rendkívüli egyetemi karriert, munkája mégsem merült feledésbe. Alapítványával, mely még 1896-ban is fennállt, sok szegény orvostanhallgatón tudott még halála után is segíteni.12” I227Györy 1936. 237-238., 265., 271-272. l22l<uo. 283-284. A s/.ülcszctct végül Frankenburg Jakab orvos- és sebészdoktor kapta meg. l22l’uo. 326. i2»A matriculában Androvits Joseph néven, chyrurgusként szerepel. Utoljára 1814-ben említik, amikor segédkezett egy temesvári katonaszökevény kézre kerítésében. BFL IV. 1002.u 2. kötet és BFL IV. 1002.a 1814. év 1274. és 2518. ssz. 1231 BFL IV. 1002.y II. c. 359. (7. melléklet) l232Uros 1836. május 27-én vált budai polgárrá. A polgárkönyvbcn 39 éves, házas, orthodox vallású birtokosként szerepel. A SOTF promotiós köteteiben nem található más Andrcies (Andreits, Andrejovits stb.). BFL IV. 1002.U 3. kötet I. 1233 Az, alapítvány szűkszavúan bár, de szerepel Högycsnél: Högyes 1896. 853.
