Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
94 V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770-1848) helyzete stabilizálódott volna, a napóleoni háborúk következtében ismét válságos időszak következett: a hallgatók egy része részt vett az 1805-ös és 1809-es nemesi felkelésben, többen ugyanakkor abbahagyták tanulmányaikat. A napóleoni háborúk utolsó szakaszában, 1810-1815 között a pusztán bizonyítványért ideutazó külföldieket gyakorlatilag nem találunk, míg a kétéves itt tartózkodást vállaló hallgatók között a szomszédos országokból a korábbiakhoz képest nagyobb arányban képviseltették magukat, hiszen a magyar- országi egyetem az európai harcterek közepette biztonságos hátországnak számitott. A képzés folyamatos változtatása szintén kihatott az orvosi kar életére. Az alacsonyabb fokú sebészképzés esetén, mint láttuk, az anyanyelvi képzés intézményes kereteinek megteremtése ösztönzőleg hatott a diákságra. A magasabb fokú sebészi évfolyamok ugyanakkor korszakunkban egy-háromfős osztályaikkal nem számítottak jelentősnek, és az 1810-es években ez a fajta rendszer végleg szétzilálódott. Ezzel ellentétben eredményesnek ígérkezett a szülészet tanárának, Frankenburg Jakabnak 1813-ban íródott memoranduma, amit az 1816/7-es tanévtől kezdve az alsóbb fokú tanfolyamon meg is valósítottak. Eszerint a sebészet és a szülészet egymással rokon szakma, nincs értelme a kettőt teljesen külön tanítani és külön bizonyítványt adni róla.457 így 1816-tól, a háborúk végeztével egyidőben új képzési rendszert és új diplomatípust (a polgári sebész és szülé- szit) honosítottak meg, sikeresen. 5.3. Sebészképzés a pesti egyetemen a reformkor hajnalán (1815-1824) 5.3.1. Szerkezeti változások az orvosi karon Annak ellenére, hogy a napóleoni háborúkat követő, és a reformkort megelőző időszak átmeneti periódusnak tűnik az orvosi kar életében, mégis több, a sebészképzést érintő tervezet, változtatás született ekkoriban. 1825-ig, alkalmazkodva a megnőtt ismeretanyag támasztotta követelményeknek, és folytatva a specializálódást, több új tanszékei létesítettek. Az 1816/7-es tanévben kivált az elméleti orvostanból és önálló katedrát kapott az államorvostan. Az itt előadott anyag két nagy részre oszlott: a törvényszéki orvostanra, valamint a mai közegészségtannak megfelelő orvosi rendészetre.458 A tanszék vezetője az 1817/8-as tanévtől kezdve egészen 1841-ig Böhm Károly lett.459 Ugyanekkor a sebészek számára rendelt elméleti orvostan ismét önálló tanszék lett.460 A következő tanév végén, 1818. július 21-én (1817/8) a szemészetet különválasztották a szülészettől, és létrehozták az országos szemorvosi tisztséget. A tanári teendőket és az utóbb említett címet elválasztották egymástól. A szemészet rendes professzora tanári munkájáért évi 1200 forintos fizetést kapott az egyetemi alapból, míg az országos szemorvost (Oculista Regni) a kamarai pénztárból fizették, évente 500 forinttal. Hiva457 Györy 1936. 294. 458 A tanszék az 1872/3-as tanévig ebben a formában maradt fenn. ekkor csatolták a Közegészségtan tanszékhez az orvosi rendészetet. Hőgyes 1896. 68. cs Bolányi Palatkás 1961. 426. 459Böhm József Károly (1778-1844) a pesti egyetemen végezte tanulmányait, itt avatták orvosdoktorrá 1804-ben. Az 1837/8-as tanévben rektor volt. SOTE Lt. 1/f 1. kötet 58. (294. ssz.), Högyes, 1896. 71., 157-158. és Győry 1936. 795., Molnár 2005. 58-59. 460 Bolányi- Palatkás 1961.426.
