Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
92 V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770-1848) tek (55 fő, 5%) és Erdély (45 fő, 4%) peregrinusai voltak még a pesti orvosi karon diplomázó sebészek között. Az erdélyiek ilyen alacsony aránya némi magyarázatra szorul, de ehhez előbb szükségünk van a promoveáltak vallásos összetételének ismeretére. Az előző fejezetekben leírtak után nem meglepő, hogy a Pesten végzettek többsége, mégpedig 78%-a (786 fő) római katolikus. Megjegyzendő azonban, hogy ha a nagy- szombati orvosi kar alapításától fogva nézzük meg, azt láthatjuk, hogy ott a katolikusok többsége csak 70%-ot jelent (1130 fő).45<’ Az 1787-1815 közötti időszakban mindösz- sze 11% református (115 fő) és 8% (78) evangélikus tett sikeres sebészmesteri szigorlatot az egyetemen. Az erdélyiek között nagyobb arányban voltak nem katolikus vallásúak: reformátusok, evangélikusok, unitáriusok, mint Magyarországon és a Habsburg Birodalom többi tartományában. A leginkább református erdélyi peregrinusoknak még a fejedelemség korából hagyományosan jó kapcsolatuk volt Nyugat-Európa híres, református területeken működő, magas színvonalú felsőoktatási intézményeivel, ahol az erdélyiek még ösztöndíjakat is nyerhettek. Az ilyen kapcsolatokkal egy fiatal intézmény, kiforratlan rendszerével nemigen tudott versengeni. Különösen, ha belegondolunk a magyarországi orvosi kar szegénységére, technikai eszközökben való ellátatlanságára, a rossz klinikai viszonyokra - legalábbis a nyugat-európai modern egyetemek és azok nagyszámú beteg elhelyezésére épült gyakorlókórházaival összehasonlítva, lásd akár a közelebbi katolikus Bécs és protestáns Berlin korabeli kórházi viszonyait. Az erdélyiek számára emiatt tehát nem vált annyira vonzóvá a nagyszombati-, majd budai-, pesti egyetem orvosi kara, hogy idejöjjenek tanulni. Fel lehetne hozni ellenérvként a magyar nyelvű oktatást: az 1790-es évektől valóban lehetett magyar nyelvű magánórákat venni, 1804-től kezdve pedig külön kurzuson is anyanyelven tanulhatták volna a sebészetet, ám ezt az erdélyiek otthon is megtehették, az 1775-ben megnyitott - igaz, csak líceumnak számító, azaz középfokú végzettséget adó - kolozsvári Orvos-Sebészi Intézetben. Úgy tűnik, a magyarországi útra leginkább azok az erdélyiek vállalkoztak, akik egyrészt a kolozsvárinál magasabb színtű tudást szerettek volna szerezni, másrészt anyagi vagy vallási okok miatt nem volt lehetőségük egy nyugat-európai egyetemre elmenni. 5. táblázat. Peslen végzett sebészmesterek vallási megoszlása 1787-1814 között (SOTE Lt. l/d 1-4. kötetek alapján) 1787-1793 1794-1806 1807-1809 1810-1814 összesen katolikus 191 461 71 63 786 református 39 59 8 9 115 evangélikus 12 44 11 11 78 zsidó 5 12 8 7 32 görögkeleti 1 1 2 unitárius 1 1 Az erdélyiek mellett érdemes megvizsgálni, Magyarország mely részéről keresték fel a pesti egyetemet. Legnagyobb arányban (ha az 1770/1-1787/8 közötti időszakot is beleszámítjuk, megyénként 60 fő felett) Pozsony-, Nyitra-, Győr-, Pest- és Bihar megyéből 456 456Az 1770/1-1815/6 közötti időszakban összesen 194 személynél nem jelzik annak vallását, ám ez nagymértékben nem módosítaná az ismert adatok alapján felvázolt arányokat.
