Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)

IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése

IV. A IX. századi magyarországi scbészképz.és cchcs formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése 33

IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése

,,Micsoda a' ( kirurgus? A Chirurgus nem egyéb, hanem az természetnek szolgája... a’ természet a’ még élő testben maga az orvos, és magán erőszakot tenni nem enged

Az idézel röviden kifejezi a 18. századi sebész felfogását a világban betöltött szerepéről: ő pusztán alázatos szolgája az élet és halál igazi urának, a természetnek. Ebből kifolyólag a chirurgus a betegen megpróbálhat segíteni, de a végső eredmény már nem rajta múlik. Mivel a 18. század első felében a kezelés gyakorlati részét, mind a aura interna, mind a cura externa esetében a sebésznek kellett elvégeznie (mivel a nagymértékű orvoshiány miatt általában engedélyezték a sebészeknek a belső betegségek ellátását is), ezért rá jóval nagyobb felelősség nehezedett, mint az adott kezelési kiválasztó, szóbeli instrukciókat adó, gyógyszereket elrendelő medicusra.

Ahogy a sebészet egyfajta változáson ment ál a 18. században, ugyanúgy annak művelőinek, a sebészeknek társadalmi megítélése is más lelt a század végére. A sebészeket a 18. század elején egész Európában egyszerű kézművesnek tekintették. Ahogy Birtalan Győző írja:

....kétfrontos harcot vívtak, egyrészt felfelé, a velük lekezelően bánó, ugyana

kkor rájuk féltékeny orvosokkal, akik elméletileg magasabb szinten álltak, de a műtétek elvégzésére alkalmatlanok voltak. Másrészt az iskolázatlan, de jó gyakorlati érzékű mesteremberekkel, akiktől igyekeztek elhatárolódni. ”IM E „felfelé vívott” harcot jelezte, hogy 1779-ben Freiburgban a sebészet és a doktori ismeretek szorosabb összekapcsolódását szorgalmazó Mederert hallgatói majdnem megverték."" Ugyanebben az évben adott ki Rácz Sámuel egy könyvet, amiben Medererrel megegyező nézeteit fejtette ki.

A 18. századra nyúlnak vissza azok a részben tudományos élethez tartozó, részben társadalmi folyamatok, amelyek a mai sebészség kialakulásához vezettek. A kora újkorban az egyetemeken végzett elméleti szakemberek, orvosok elhatárolódtak a borbély-sebészektől, akik a kézműves-jellegnek megfelelően céhes keretek közt tanulhatták mesterségüket. A sebészet fejlődésében döntő jelentőséggel bírt, hogy a gyógyítók a 18. században kezdték elhatárolni magukat a pusztán hajvágást slb. végző borbélyoktól. 28 129 *

I28Miskói.tzy 1742. I.

129Birtalan 1988. 21. Birtalan a sebészek köze számítja a hályogmütöt (vándorszemész), kőmetszőt, kozmetikust stb. Mi azonban csak a szorosabb értelemben vett sebészekkel (fürdős, borbély, sebész, felcser) fogunk foglalkozni.

imDemkö 1894. 501.