Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig
20 in. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig orvosi disszertáció keletkezett az érvágás hasznosságáról és annak védelmében, mivel már ekkor egyes doktorok az egészségre károsnak tartották azt, legalábbis gyakoribb alkalmazás esetén. Miskóltzynál szinte ódát olvashatunk róla: jó vérbőség esetén, a „heves vért hűsíti, a nyughatatlan vér futását elveszti (például eláll az orrvérzés), könnyíti az elmét és jó gondolatokat hoz", a látást és hallást élesíti, jó az emésztésre, az ember életét meghosszabbítja, de hozzáteszi, hogy csak abban az esetben, ,,ha az ér alkalmatos időben vágattatik ”.46 Raymann Sámuel tanúsága szerint teljességei elutasította az érvágást Valentinus, Helmont, Blancard, Overkamp, de szerinte ez csak üres szónoklat, s a diéta és a testedzés — amit ők ajánlanak helyette —, valamint maga a természet nem tud érvágás nélkül meggyógyítani bizonyos betegségeket.47 48 Másrészt szerinte az érvágásnak mind hasznossága, mind szükségessége bizonyított (probata utilitate & necessitate).™ Az orvosi vélemények megoszlását mutatja, hogy bár az erről szóló 18. századi disszertációk nagy része érvágást tanácsol az epilepsziásoknál, Paulus Barbette már 1688-ban nem mindig alkalmaz érvágást náluk s felsorol helyette más gyógymódokat is, többek között - a szintén népszerű purgáláson kívül - egy epilepsziaellenes port is, amit egy Podchoscinski nevű doktor készített.49 Magyarországon szintén voltak ellenvélemények már a 18. század elején az érvágással kapcsolatban. Pettyéni Borbély Márton könyvében azt olvassuk, hogy gyakran nem jó eret vágni, mert a vér „complexiója” így megváltozik.50 Plencknél és Rácznál az érvágás ellenjavallt, ha a betegnek kevés a vére, Johann Hunczovskynál ha a beteg ideggyenge vagy gennyedzik, vagy teste teljesen ernyedt.51 A „mindig, mindenre jó érvágás” hasznosságáról elterjedt tévhitet azonban nehezen lehetett kiirtani nem csak a gyógyítók, de még a laikusok szemében is. A rövid időn belül indokolatlanul sokszor megismételt érvágás okozta George Washington halálát (amit ráadásul orvosai nem javasoltak, és csak Washington kifejezett kérésére végeztek el rajta), és még a 19. század közepén is találkozunk olyan esetekkel, amelyben az érvágást tekintették volna életmentő beavatkozásnak.52 46Miskóltzy 1742. 345. 47 A plethora megnevezés Hippocratésra megy vissza. 48 Raymann 1738. 26-28. cs 43., Huszty 1777. 4. Huszty Thcophil szerint egyesek teljességgel elutasítják, míg mások minden reményüket ebbe vetik, majd Hoffmannt idézi, aki szerint attól, hogy még nem használunk egy gyógyszert, attól az még lehet hasznos, vagyis kiáll az érvágás mellett, csak az a kérdéses, mikor szükséges elvégezni azt. 49 Barbette 1688. 18., 25. és 28. 50Érvágásra tiszta és jeles napokat ajánl vagy pestisjárvány idején javasolja annak alkalmazását, könyvében tehát erősen babonás elemek is vannak (Miskoltzyhoz hasonlóan csillagjegyekhez köti az érvágás idejének kiválasztását). Egy 17. századvégi kézirat szerint, ha a három tilalmas napon (Boldogasszony, Szent Simon és Szent András napján) vágnak eret valakin, az illetőnek meg kell halnia. Szlatky 1983. 193. és 231 - 232. 5IPlenck 1782. 168., Rácz szerint súlyos gyulladás, „gyullasztó hideglelés” és vérbőség esetén kell alkalmazni. RÁcz I. 1794. 344., Hunczovsky 1787. 30-31. 52 1838-ban Gcorgicvits Gábor azzal vádolta Schwimmer Móric és Thurn János seborvosokat, hogy fiuk az ő hanyagságukba halt bele, ugyanis egyikük sem mert eret vágni annak haldkoló gyermekén, még egy orvosdoktor és a főszolgabíró utasítására sem. (Ezért engedetlenséggel is vádolták őket, noha az elsőnél megjegyezték, hogy két óra múlva mégis rászánta magát a kezelés elvégzésére és felkereste a családot igaz, akkor már késő volt.) Az ügy végül nem csak a sebészek, de az orvosok mcgintésévcl is végződött, igaz, mentségükre hozzátették, hogy nem csak a sebészek, de még az orvosok sem voltak meggyőződve arról, hogy használt volna az érvágás a fiún. Hcrtclcndy Ignác, Torontál vármegye főispánja jelentése a Helytartótanácsnak (1840. október 29.) MNL OL C 66 1840 F. 10. pos. 14.
