Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig
111. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig 21 Az érvágás általános alkalmázásának ellenzése valószínűleg a túlzásba vitt és rosz- szul végzett kezeléstől való megcsömörlés lehetett." Rácz Sámuel jegyzi meg a különböző skarlátos megbetegedések leírásánál, nagy gondot fordítva arra, hogy több orvos eredményét és módszereit is megemlítse, hogy scarlatina inflammata esetén Plenciz eret vág, ám Navier ezt csak akkor teszi meg, ha súlyos állapotban van a páciense, a gyerekeknél azonban, ha kell, inkább piócákat használ, míg Withering egyiket sem, ő inkább gargalizálót adott a betegnek/' Szintén Rácz Sámuel írja le A’ borbélyt tanításoknak az első darabjában az érvágás menetét. Szerinte bármelyik eret meg lehet vágni, így a homlok, nyelv, külső nyaki vénát is. Láz, vérbőség (a legtöbbször ezt hozzák fel a venae sectio okaként) és súlyos gyulladás esetén, mégpedig lántzétekke\ (Lanzcette) vagy snépesekkel. Miskóltzy Ferenc részletesen le is írja gyakorlatilag az összes vénát,53 54 55 Johann Gottlob Bernstein szerint azonban legjobb a karon, a vena medianán eret vágni, ha pedig nem itt, akkor a karon a vena basilican vagy a véna cephalicán, míg lábon a vena saphenán; hogy a karon melyiket választják, attól függ, hogy melyikhez férnek hozzá könnyebben.56 A beteget székre kellett ültetni, hogy ne ájuljon el, s csak az eszköz hegyével szúrták meg az eret, a beavatkozás után pedig bekötötték a sebet. Fontosnak tartották, hogy jó helyen szúrjanak, ha hibáznak, a seb begyulladhat, evesedhet.57 58 Lorenz Heister (1739) azonban ennél sokkal részletesebben és körültekintőbben írja le az érvágás menetét: O az érvágást egészen Hippocratésig és Celsusig vezette vissza, ami szerinte egyfajta bizonyítéka annak, hogy ez a legrégibb és leghasznosabb módszer ( vetustissima atque ut'Uitissima operatic))™ Szerinte finom és igen éles eszközzel kell végezni az érvágást, valamint figyelemmel és körültekintéssel, mert a véna mellett szorosan vannak az idegek és artéria, amibe ha véletlenül belevágnak, akár halálos is lehet.59 Johann Gottlob Bernstein később hozzáteszi, hogy előre meg kell becsülni a kibocsátandó vért, ami a beteg állapota 53 Ahogy Raymann Sámuel írja: „Ea scilicet es! medicorum infelicilas, ul si in teneriorcm mate cédát venae sectio in medicum foeda, (ut in proverbio est) statim cudatur, quo sit ul pauci in iltis terris fámám suam periclitari audeant". Raymann 1738. 35. 54Rácz, 1784. 85-86. és 91., 99. Rácz szerint azért nem vágott eret Withering, mert az „epés skarlát " o( kezelte „tüzes skarlát "-kent, ahol viszont az érvágás kifejezetten káros. A skarlát felosztása egyszerű (simplex), tüzes (inflammatoria), epés (bilis) és scarlatinaputridám ma nem egészen egyértelmű, így a scarlatinaputrida a tünetek alapján lehet a diphteria is: hideglelés (vagyis láz), nchézlégzés, a páciens nehezen nyel, s leginkább gyerekek betegedtek meg benne, sőt, Cullen szerint a scarlatina putrida a torokgyulladás skarláttal járó fajtája (uo. 39-42.), Johnstone pedig hánytató és hashajtó szerek helyett ebben az esetben a betegeknek Ipccacuanát adott (uo. 117.). Az epés skarlát tünetei (torokfájás, a sok apró vörös hólyag, ami fekéllyé alakulhat, s hogy sok gyermek halhat meg benne (uo. 21-23.) utalhat bárányhimlörc (varicella), ám ezeket annál nehezebb megállapítani, mivel előfordulhattak átfedések a betegségek közt, így kezelhette valaki epés skarláttal, más orvos pedig scarlatina simplexs/cI ugyanazt az embert. 55 Miskóltzy 1742. 344-346. Miskóltzy minden egyes érhez cgy-egy testrészt és egy betegséget kapcsolt, amelyre kihathat az adott vénának a nregvágása, így a kisujj salvatcllája a lépre és sárgaságra. 561)i;rnstein 1786. VII. 112-115. Miskóltzy Ferenc könyvében mindhárom a váll „véreréből” ered, a vena cephalica tart a könyökig, a basilica a könyök alsó részén található és egyesül a kézfejből érkező medianával, ami elég pontos meghatározás. Lásd Miskói.tzy 1742. 39. 57Rácz 1794. I. 343-345. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Csapó József gyerekbetegségekről szóló könyvében a skarláttal (Scarlatinafebris, Skarlát-himlő) kapcsolatban leír olyan tüneteket, amilyeneket Rácz Sámuel a scarlatina putridám), például köhögés, láz,taknyosság", s hogy jellegzetesen az a gyermekbetegség, amely délelőtt jelentkezik, s a gyerek estére lesz rosszabbul. Lásd Csapó 1794. 130. és Rácz. 1784. 44. 58Hi:isti;rus 1739. 405. 59 uo. 405-406.
