Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig
III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1 X48-ig 19 helyesen) meg van győződve arról, hogy az ér leszorításával meg lehet menteni a beteget.“ Megkülönböztették a sebeket az alakjuk és az alapján, hogy mi okozta: lehetett metszett (scissa), zúzott (contusa), szúrt {punctor), lőtt (sclopetaria) és mérgezett {venenata). Lőtt seb kezelésénél először meg kellett nézni, hogy áthaladt-e a golyó a végtagon vagy benne maradt. Utóbbi esetben először ki kellett tágítani a sebet ujjal, horoggal vagy kanálforma eszközzel (esetleg metszéssel), és a golyó kiszedése után láttak neki a seb megtisztításának.w Mérges seb kígyótól vagy veszett kutyától származhatott. A veszettség ismertelőjelei: ha a kutya bizonyosan veszett volt vagy ha az illető pár hét múlva irtózni kezd a víztől. Kígyómarás jelei ájulás, sárgaság, a sebes tag megdagadása. Rácz Sámuel ebben az esetben köpölyözést, a vér kiszívását és kőrisbogár-port javasol38 * 40 egyébként a kőrisbogár veszettség elleni használatáról csak magyar forrásokban lehet olvasni.41 Veszettség elleni népi gyógyszerként használták még a 20. század első felében is, főleg az Alföldön. Az „életérdaganat” vérzését összehúzó szerekkel (például erős pálinkával), száraztépéssel, grádicsonként rakott rongyokkal, keserű cserfataplóval, rágott itató papirossal, kis tourniquet-tel (Rácznál turnikét) végzett nyomással vagy tűvel, cérnával teendő kötéssel, esetleg tüzes vassal végzett megégetéssel állították meg. Az eret csak akkor lehetett elnyomni, ha alatta csont volt, de Rácz a kötést tartotta legjobb megoldásnak.42 Stephanus Avnerus és Heister a sebek mélységén kívül még megkülönbözteti a sebeket alakjuk alapján: lehet szűk, széles, egyenes, ferde, öblös, ami szerintük kapcsolatban áll a seb veszélyességével.43 Fontosnak tartották a sebek kitisztítását, mert véleményük szerint ezzel megakadályozhatták annak elferlőződését és súlyosabb betegségek kialakulását. Vagyis az an- tiszepszis megjelenik a sebek kezelésében (bár nem válik általánossá a 18. században). Ebben különösen nagy szerepe volt Nagy Frigyes porosz király tábori sebészének, Johann Ulrich Bilguernek (1720-1796).44 A legnépszerűbb, legjövedelmezőbb, már-már univerzálisnak tekintett gyógymód az érvágás {venae sectio, phlebotome, Aderlaß) volt. Már az egyiptomi papiruszokban is említik, a hippokratészi korpuszban láz és fájdalom esetén javasolják alkalmazását, a középkorban a salernói iskolából terjedt el újra Európában.45 A 18. században számtalan 38Gooch 1767. I. 78.. 119. ós 161-162. és ugyanez Miskóltzynál a ver megállításának második módja: ’ kézzel-való összeszoritással, még az vér öszve-sürüsödik és megáit... " Misköltzy 1742. 140. v' Plcnok szerint ezek után elő kell segíteni a seb „evesedését", azaz gcnnycscdését. Pi.enck 1782. 95., Rácz 1794. I. 238. 40Gooc:h 1767. 237-239. 41 1844-ben például Tormay (Krcnmüllcr) Károly, Tolna vármegye rendes főorvosa tájékoztat egy Tímár Mihály nevű nagydorogi lakosról, aki néhány településtől meg rendszeres fizetést is kap azért, hogy kőrisbogár- port adjon veszettség ellen. Tormay szerint ezek a kuruzslók gyakran összebeszélnek a helyi pásztorokkal, akik időnként elterjesztik a nép között, hogy veszett kutyát láttak a gulyában vagy a nyájban, mire a „veszett orvos” jó pénzen odaadja nekik a kőrisbogár-port, végül a pásztorokkal osztoznak a nyereségen. Tormay Károly: Adalék t. Tolna megye orvos-statistikájához. In: Magyar Orvos-Sebészi s Természettudományi Évkönyvek. I. évf. II. kötet 10. füzet (1844. október) 195. A hatóság legegyszerűbb megoldása veszettség gyanúja esetén a környék összes kóbor kutyájának lelövése volt, mint például Sopronban, 1846-ban. Ha kórházban halt meg veszettségben az illető, ruháit és bútorait cl kellett égetni, a szobát meg alaposan kitisztítani utána (a temesvári polgári kórház 1847-cs szabályzata). MNL OL C 66 1847 F. 19. pos. 34. és 36. 42Rácz 1794. I. 242-243. 43 Avnlrus 1712. 7., Hristerus 1739. 45. Heister a sebek alakját az azt okozó eszközzel hozza kapcsolatba. 44Manninoi:r é.n. 45. 45 Wanustkkn Wangsteen 1979. 246-248.
