Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig
14 III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig az Ambroise Páré állal kifejlesztett vívmányok.10 11 A hadseregben különösen fontos am- putációt egyre kevesebb áldozat árán tudták elvégezni, kevesebb a kauterizáció, kötéscsere; seblekötés és kapcsok megjelenése, trokár" a fulladás ellen stb.,12 ugyanakkor néhány kezelésmód indokolatlanul túlzott népszerűségre tett szert (érvágás, trepanáció).13 A sebészek emellett részt vettek a problémás szüléseknél és a század második felében megjelent a „férfi-bába”, vagy más néven accoucheur, he/she-midwife, sebész-szülész.14 A seborvosok munkája jóval gyakorlatiasabb volt az elsősorban elméleti ismeretekkel rendelkező orvosokénál, és a betegekkel való közvetlen kontaktus sokszor életmentő felismerésekhez vezette őket. Elég csak megemlíteni a skorbut elleni „gyógyszer” felfedezőjét, a tengerészhajókon sebészi feladatokat ellátó James Lindet, aki fontosnak tartotta a betegségek gyógyítása során azok pontos ismeretét: ,, Valóban nem valószínű, hogy a skorbut ellenszerét valaha is felfedezhetnék prekoncepciók alapján vagy olyan elmélkedő által, aki soha nem látta a betegséget, vagy látta, de csak kevés esetben”.'5 A 18. századi sebész sokféle feladatot látott el. Nem csak a beteg kezelésével foglalkozott, a század első két harmadában még saját maga keverte össze a betegeknek adandó gyógyszereket. Ezért kellett a céhekben a mesterjelöltnek a remeket különböző flastro- mokból, kenőcsökből készítenie. Rácz Sámuel szerint a sebészet a „külső nyavalyáknak gyógyítása”, ami azonban többet foglalt magában, mint a külsőleg látható elváltozások kezelését.16 A sebészet és a borbélyság összefonódásának oka az volt, hogy mindkét mesterséghez ugyanazok az eszközök kellettek.17 1786-ban a Helytartótanácshoz érkezett jelentésekből kitűnik, hogy ezek elég drágák voltak, s egy jó sebésznek minimum húsz különböző műszerrel kellett rendelkeznie.18 Az alábbiakban a korszak jellemző sebészi eljárásait ismertetjük. A sebészet, miután a középkorban elszakadt a hagyományos orvoslástól, kézműves mesterséggé vált, melynek fejlődését elősegítette az empíria. A legjobb lehetőség tapasztalat szerzésére a harcmezőn adódott, különösen, hogy a tűzfegyverek használatával az itt szerzett sebek is súlyosabbá váltak a korábbi, szúrt sebekhez képest. Ezen időszak Vértes 1973. 237. Párénál nem csak az amputáció során addig használt forró olaj elhagyása jelentős, hanem hangoztatta: a beteg számára nem mindegy, műtétje után milyen heg marad, ő találta fel a „száraz varratot”. 11A magyar nyelvű szakirodalomban trokár és trokér alakban is előfordul. 12Az crlckötés meggátolta, hogy a sebesült elvérezzen. Jean Louis Petit erfogója (1718) lehetővé tette a térden felüli csonkolást is a beteg elverzése nélkül. Lásd Birtalan 1988. 22., Grell 2004. 268. 13 Bírtalak 1988. 22-23. i4Porter 2003. 138. Magyarországon 11. József teszi kötelezővé a sebészeknek az egyetemi szülész- vizsgát 15 Lind eredményeit ki is adta, Treaty on Scurvy címmel 1753-ban. Módszere hatékonyságának eredményeképpen James Cook 1770-cs földkörüli útján csupán egy tengerész halt meg skorbutban. (Összehasonlításképpen: Anson ugyanilyen jellegű útján 1740-1744-bcn a legénység felének, 997 embernek okozta halálát a skorbut. Lane, 2001. 170-171. és Elmer 2004. 276-278. l6RÁcz, 1794. 1. 233. és Plenck 1782. 92. Utóbbit Rácz fordította és sokmindent szó szerint átvett a saját könyvébe is belőle. I7Porter, 2003.134. I8MNL OL C 66 F. 32. 1785/6. A Jász-Kun kerületek jelentésében részletesen leírják a kerületi orvosok felszerelését.
