Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig
111. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848 ig 15 egyik legnagyobb tévedése a lőtt sebek forró olajjal történt kezelése volt, melynek káros voltára véletlenül jött rá Ambroise l’aré (1510-1590).19 A harmincéves háborút követően Franciaországban és Poroszországban felismerték, hogy a hadsereg emberállományának fenntartásában milyen fontos szerepet játszanak a sebészek. Nem csak a csatatéren szerzett sebek számítottak, hiszen a legtöbben csata után, az azt követő fertőzésekbe haltak bele.20 A modern katonaorvoslás nagy alakja Napóleon orvosa, Dominique-Jean Larrey (1766-1842).21 Számtalan újítást vezetett be a tábori sebészeiben. Eszak-A meri kában látta és vette át az ötletet, hogy a sérült katona lábát, a fertőzések elkerülése végett egyből amputálják, és a gyors csonkolást olyan tökélyre fejlesztette, hogy Borogyinónál állítólag egy éjjel 200 ilyen műtétet hajlott végre („24 óra” elv: ennyi idő alatt vigyék el a sérültet a harctérről és lássák is el a sebfertőzéseket megelőzendő).22 Szintén ő volt az első, aki csata közben kiment a harcmezőre elszállítani a sebesülteket, hogy azok mielőbb megfelelő ellátásban részesüljenek. Ezzel még az ellenséges erők szemében is csodálatot vívott ki. A sebészei fejlődésében nagy szerepe volt az anatómiai ismeretek pontosabbá válásának. Maga Páré is boncolt kíváncsiságból, hogy megtudja, miért haltak meg katonái, de a reneszánsz művészek is így mélyítették ismereteiket az emberi test felépítéséről.23 Az anatómia úttörői Andreas Vesalius (1514-1564) 1543-as De humani corporis fabrica című müvével, valamint William Harvey (1578-1658) a vérkeringés felfedezésével (1616, de csak 1628-ban hozta nyilvánosságra az Exercitatio anatomica de motu cordis et sanguinis című munkájában).24 A 18. században jelentek meg német területen az első olyan gyógyítók, akik orvosdoktori végzettségük mellett nem tartották lealacsonyítónak a saját kézzel végzett operációkat. Az ilyen anatómus-sebész-orvosok tapasztalatai hozzájárullak a hagyományos humorálpatológia meghaladásához. Giovanni Battista Morgagni (1682-1771) például boncolásai során rájött, hogy bizonyos betegségeknek szervi elváltozás az oka. Lorenz Heister (1683-1758), altdorfi anatómus és sebész professzor a spanyol örökösödési háborúban nagy sebészeti gyakorlatra tett szert. Professzorként orvostanhallgatóit is bíztatta a i9Bz a 15. század közepi Battista da Rapallo kőmetsző fia, Giovanni Vigo pápai orvos írásának félreértelmezése miatt terjedt cl (úgy gondolták, a lövéssel testbe kerülő por és ólom mérgezi a szervezetet). Párénál elfogyott egyszer az olaj, helyette tojássárgájából, rózsaolajból és terpentinből készült kenőccsel kente be a katonák sebeit, amelyek másnap jobb állapotban voltak, mint a többieké. A mesterséges gcnnycsítés ellen már Tcodorico Borgogni is fellépett (1205 1298), szava azonban visszhangtalan maradt. Szintén rózsaolajjal kezelte a sebeket a 15-16. század fordulóján Hans von Gcrsdorff. Schwabe 1986. 80., 88., Benedek 1990. 101 102.. 169., 175-177. 20 Hasi és fejsérülésekkel nemigen tudtak mit kezdeni, ezért ezek általában halálosak voltak. A végtagból kiszedett idegen testek is könnyen végzetessé válhattak, ugyanis a golyófogóval sokszor megsértették az idegek melletti ereket, amelynek következtében vérzés lépett fel. A vérzést égetéssel kezelték, ami viszonl gyarkan fertőzésekhez vezetett. Schwabe 1986. 113-117. 21 Larrey egy falusi borbély gyermeke volt. Tanárai között volt Pierre Joseph Désault (1744-1795) és Anloinc Louis (1723-1792). Művei, mint a De la santé des troupes de la Grande armée, Manuel du Chirurgien d'armée (1792) évtizedekig alapmunka volt a hadisebészek körében. KrAuchi, 1955. 9. 22A gyors döntés érdekében leírta, milyen eret, ideget ért sebek esetében kell ampuálni a lábat és mikor nem. O jött rá Borogyinónál a hideg fájdalomcsökkentő hatására is. A Borogyinónál amputáltak 75%%-a felépült Larrey beszámolója szerint. KrAuchi 1955. 19-21., Diepgen 1951. 44., Wangsteen Wanusteen 1979. 34., Schwabe 1986. 115-118. 23 Például Leonardo és Michaelangclo. Schwabe 1986. 90., 98. 24Boncolás során fedezte fel például Lorenz Heister 1711 -ben, hogy a fércgnyúlvány gyulladást tud okozni. Papastavrou 1973. 132., Schwabe 1986. 100-108., Benedek 1990. 128-136.
