Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig
111. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig 13 III. A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig 3.1. Sebészet Ambroise Párétól az éternarkózisig A kora újkori sebészeti eljárásokat a fennmaradt tárgyi emlékekből (sebészi műszerek), különböző képi ábrázolásokból (metszetek, a gyógyítás folyamatát bemutató festmények), és végül, de nem utolsó sorban a korabeli kéziratos, illetve nyomtatott tankönyvekből, orvosi disszertációkból lehet megismerni. Mivel a sebészek többsége nem tudott latinul, ezért a középkor végi - kora újkori sebészeti könyvek jelentős része anyanyelven jelent meg, már a 15. század végétől kezde. A legkorábbi és leghíresebb kiadványok Hieronymus Brunschwig (1459 körül-1513) Chyrurgiája (1497), valamint Hans von Gersdorff (1455 körül-1529) Feldbuch der Wimdarzneyja (1517)/' Magyarországon a legkorábbi ilyen jellegű anyanyelvi munka Balsaráti Vitus János (1529-1575) Magyar chirurgia című, mára elveszett kézirata volt.6 7 A 17. század „sebészeti bibliájaként” forgatták az olvasók Johannes Scultelus (1595-1645) Armamentarium chirurgicum (1655) című kötetéi. A kéziratok már a 16. században szélesebb körben ismertté váltak, a sebészetnek azonban csak kevés helyet szentelnek. A 16-17. századból ránk maradt meglehetősen csekély számú hazai kéziratban (például Pettyéni Borbély Márton 1683 és 1701 közölt íródott naplójában) Szlatky Mária szerint a borbély-sebészeti rész magasabb színvonalú, mint a házi orvosi könyvek tartalma.8 Az első nyomtatott sebészeti tankönyv, Miskóltzy Ferenc Norr Erhard fordítása, csak 1742-ben jelent meg. Ebben a kiadásban az előző századokhoz hasonlóan még nagy szerepet kaptak a nem természettudományos alapokon nyugvó gyógymódok, így a kalendáriumi napokhoz kötött kezelés.9 A 18. század sebészetének kettős arculata van, s az orvosi kutatásokhoz hasonlóan egyfajta átmeneti korszakban volt ekkor. Egyrészt a természettudományos ismeretek, az anatómia beépülése az alapvető tudásanyagba mind orvosok, mind sebészek körében, másrészt a korábbi századokból örökölt galénosi-hippocratési alapelvek megmaradása, majd fokozatos kiszorulása jellemzi. A felvilágosodás századában tökéletesedtek 6Di:mkó 1894. 306., Benedek 1990. 169-171. 7 Demkó 1894. 311. 8Szi,atky 1983. 403-404. Fentebb már említettük Balsaráti Vitus János Chirurgiájáí. Pápai Pari/. Ferenc Pax Corporisában nem hangsúlyozza a sebészet szerepet. Pettyéni Borbély Márton szintén 17. század végi müve viszont sok utalást tartalmaz a pápai sebészcéh életéről. 9Szi atky 1983. 413., Radvánszky Kekerú 1989. 349. Az, első nyomtatott kalendárium Magyarországon 1592-ben jelent meg. A kalendáriumi napokhoz kötött kezelések különösen népszerűek voltak a 17. században, de fennmaradtak egészen a 18. századig. Bccskercki Váradi Szabó György Medicusi és borbélyt mesterség című művében (1698-1700) azt írja, hogy érvágást lehet végezni tavasszal április-májusban az „újságtól számitolt" 6., 11-13., 15., 17-18., 22-26. és 28. napon is vagyis elég sűrűn. Az érvágást tehát mint betegségmegelőző kezelést részesítették előnyben az. év bizonyos hónapjaiban, amikor szinte bármelyik nap cl lehetett végezni azt.
