Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA XI./17. Tudósaink és a szabadkőművesség A társasági együttműködés formáinak, a tudományos kutatások elősegítésére irányuló kapcsolatrendszereknek a bemutatása során többször utaltunk a tudósok, kutatók, írók, nyelvészek és természetesen az orvoslás terén munkálkodók szabadkőműves kapcsolataira. E helyütt nyilvánvalóan nem kívánunk a szabadkőműves páholyok életébe, „titkaiba” bepillantani, hiszen egyrészt kutatásainknak nem ez a fő irányvonala, egyébként is számos kiváló összefoglaló munka született e témakörben, régebben és napjainkban is.248 Csupán néhány gondolat erejéig térnénk ki, mit kerestek, mit véltek megtalálni a maszonériában tudósaink, az értelmiség legismertebbjei. Tudjuk, hogy bár Mária Terézia 1738-ban rendeletileg betiltotta a mozgalmat, férje 1731 -tői aktívan részt vett a bécsi Három Agyúhoz címzett páholy munkájában. Joseph von Sonnenfels lapjában szinte akadálytalanul hirdette és vallotta a szabadkőműves nézeteket, de „Testvér” volt mindkét van Swieten is. II. József uralkodása alatt erőteljesen szaporodtak a páholyok, a Bécsi Újság és a Szabadkőművesek Lapja volt a sajtóorgánumuk. 1785-ben a császár rendeletben önnön ellenőrzése alá vonta a páholyokat „ ily módon a szabadkőművesek társasága, amely számomra ismert, becsületes emberekből áll, hasznára válhat az államnak” fogalmazta meg a rendeletben. II. József maga is aktívan részt vett a Szeretethez és Igazsághoz elnevezésű rózsakeresztes páholy összejövetelein. Benda Kálmán nézete szerint egyértelműen nagy szerepe volt az értelmiség jozefinistává válásában a szabadkőművességnek,249 hiszen az 1780-as évek közepén ismert 40-50 páholy mindegyike ezt az irányzatot képviselte. A mintegy két-háromezer főre becsülhető tagság - és a páholyok működésének helye - területileg egyenetlen volt, de a társadalmi összetétel hasonlóan alakult. A tagság zöme a hivatalnokokból és a szabadfoglalkozású értelmiségiekből került ki, de az udvari és a birtokos nemesség képviselőit, kereskedőket, bankárokat, sőt egyháziakat is szép számmal találunk soraikban. A páholyok tagsága kivétel nélkül nemzetiségi és vallási szempontból is teljességgel kevert volt. A magas egyházi tisztségben lévő ortodoxok mellett megtalálható a zágrábi püspök és a lembergi katolikus teológiai fakultás egész tanári kara, ugyanakkor a protestáns egyház - vezetői szinten - egyáltalán nem képviseltette magát, holott a világiak között a protestánsok számaránya igen magas volt. 250 A magyar értelmiség közül sokan még bécsi tanulmányaik és tartózkodásuk alatt kerültek kapcsolatba a titkos szervezettel, így a „testőríró” Bessenyei, Báróczi, Kovachich Márton, stb. A bécsi Igaz Egyetértéshez páholy tagja nem csupán Kazinczy volt, de az erdélyi Szőts András orvosdoktor is. Az Aranka György köré csoportosult „nyelvmívelők” szinte mind tagok voltak valamelyik páholyban, Erdélyben különösen fontos szerepet játszott az 1765-ben létrehozott nagyszebeni páholy, amelynek működéséhez az emberbaráti segítség, az ingyenes orvosi ellátás megszervezése is hozzá tartozott. A kolozsvári páholy tagja Etienne András volt. Komáromban és környékén hasonlóan mozgalmas életet éltek a „Testvérek”, Péczeli és a köréhez tartozók - természettudósok és orvosok - részvételével, a többször említett Fuker Frigyes pedig a kassai páholy tagja volt. A varasdi Jóreménységhez címzett páholynak La Langue János orvos, mint székmester, valamint az orvosi működésé248 ABAFI Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon. Reprint. Budapest, Akadémiai K., 1993.470p. KISZELY Gábor: A szabadkőművesség. História, titkok, szertartások. Bp., Korona K., 1999. 178 p. KISZELY Gábor: A leleplezett szabadkőművesség. Bp., Korona K., 2000. 184 p. 249 BENDA Kálmán: A jozefinizmus és ajakobinusság kérdései a Habsburg-monarchiában.. (Eredmények és feladatok a legújabb kutatások tükrében). In. BENDA Kálmán: A nemzeti hivatástudat nyomában. Összeáll.,szerk., utószó: Lukáts János. Budapest, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2004. 267-290-p. 250 Id. u.o. 176
