Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

VIII. Gyógyszerészképzés

VIII. GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉS

Winterl József Jakab (1739-1809) portréja

nácsi és a helyhatósági intézkedéseknek, leiratoknak, felszólításoknak, figyelmeztetéseknek.

A nagyszombati orvosi karon gyakorlatilag az 1772-es évben indult be a gyógyszerészek képzése, mivel az első rendelkezés, amely egyértelműen foglalkozik a gyógyszerészekkel, csak 1771. szeptember 12-én jelent meg.5 A kémia és a botanika tanára, Winterl József Jakab komoly lépéseket tett a botanikus kert létrehozása érdekében. A Störck-féle tanulmányi reform (1774) mondta ki először határozottan - a vizsgakötelezettségen kívül -, hogy a gyógyszerészhallgatók kötelesek a botanika, a kémia és a materia medica órákat látogatni, ugyancsak ekkor rögzítik írásban, hogy a gyógyszerészhallgatókat be kell vezetni az egyetemi matrikulába és részesíteni őket a kar minden jogában, vagyis teljes jogú egyetemi polgárrá váltak.6 Éppen ezért az első évek adatai nem lehetnek teljesek a végzettekkel kapcsolatban. 1777-ig összesen 32 növendék végzett, volt olyan év (1774), amikor csak egyetlen hallgató volt, de 1775-ben már 7. 1786-ig összesen 108 fő kapott oklevelet az orvosi karon.7 A hallgatói létszám erőteljes növekedése egyértelműen//. József koxáxa esett.

Az egyetemi képzés kétségtelenül nagy haladást jelentett az addigi - iparosokra jellemző — oktatással szemben.8 A felvételhez bizonyos - nem magas szintű - latin nyelvtudás szükségeltetett, ugyanakkor náluk nem volt kötelező, mint az orvosoknál, a bölcseleti előtanulmány. Tagadhatatlan tény, hogy sok probléma volt a gyógyszerészhallgatók műveltségével, még 1798-ban is megemlítette egy helyhatósági irat, hogy a gyógyszerészek sokszor ími-olvasni sem tudó ifjakat vesznek fel tanulónak, akik azután az egyetemre kerülve, komoly tanulási nehézségekkel küzdenek.9 A másik feltétel a tirocinium, vagyis a kötelező gyógyszertári gyakorlat volt. Az egyetemi anyakönyv fontos megjegyzésként közölte az oktató gyógyszerész nevét, székhelyét és a gyakorlat befejező dátumát.

5 LINBAUER: Codex... Tom II. 587-588.p. - valamint Merkur von Ungarn:, 1787, 2^ 1, 121-122.p.

6 v.ö. PERÉNYI: im.: 98.p.

7 Merkur von Ungarn, 1786, f, 8, 719-721.p.

8 PERÉNYI cáfolja, hogy a gyógyszerészek korábbi képzése „céhszerű” lett volna. Elsősorban azért, mert nem találni adatot arra, hogy gyógyszerészi, patikusi, vagy drogista céh lett volna, másrész a céhes képzés nagyban különbözött a gyógyszerészitől.

9 DEMKÓ Kálmán: A magyar orvosi rend története, tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon. Bp., Dobrowsky és Franke, 1894. 488.p.