Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
VIII. Gyógyszerészképzés
Vili. GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉS A képzés ideje egy tanév volt, a téli hónapokban hallgatták az elméleti tárgyakat, a jó idő beálltával a botanikus kert és a laboratóriumi munka következett. Mind a tanszemélyzet, mind az előadások közösek voltak az orvos-, a sebész és a gyógyszerésznövendékek számára. Winterl adta elő a botanikát és a kémiát, a materia medicát pedig Prandt Ádám Ignác. A vizsga több lépésből állt. A botanika tárgykörében természetesen a legnagyobb hangsúlyt a gyógynövények ismeretére helyezték. A materia medica és gyógyszerészet tárgykörben az ásványi, növényi és állati eredetű szerekről kellett számot adni, továbbá meg kellett magyarázni, hogyan különbözteti meg az állott, romlott, hamisított szereket a valódi, kifogástalanoktól. A vegytan és általános gyógyszerészet tantárgy keretében a gyógyszerészeti eszközökről, súlyokról, vegyészeti és gyógyszerészeti műveletekről, az összetett gyógyszerek készítéséről és a gyógyszerészeti-vegyi jelek ismeretéről kellett beszámolni. Ha mindhárom elméleti vizsga sikeres volt, akkor bocsátották őket a gyakorlati vizsgára, amelynek keretében a gyógyszerkönyv előírása szerint egy összetett gyógyszerkészítményt kellett elkészítenie. Ez utóbbi vizsga helye egy erre kijelölt városi patika volt. A sikeres vizsga letétele után esküt kellett tenni, ezután kapta meg a végzett hallgató az oklevelét, „magister pharmaciae” fokozatot nyerve el.10 A gyógyszerészek képzésének megindításával - a kezdeti nehézségek ellenére is - így teljesség vált a legfontosabb gyógyászati szakterületeken tevékenykedők oktatásának megszervezése. 10 GYŐRY Tibor: Az orvostudományi kar története 1770-1935. Bp„ Egyetemi Ny., 1936.94-95.p. 111
