Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK is tudni vélik, hogy janzenizmusa miatt elűzték volna hazájából.30 A valóság azonban az — higgadtan mérlegelve a kérdést hogy semmiféle adat nem utal arra, ami van Swieten harcos janzenizmusát igazolná. A különféle vallási irányzatok együttélése megszokott volt számára, toleranciája pedig abból táplálkozott, hogy a javarészt protestáns Hollandiában ő éppen a kissebségnek számító katolikusok közé tartozott, mint arról korábban már szóltunk. Vallásosságához nem férhetett kétség, hiszen akkor Mária Terézia nem választotta volna bizalmi emberévé sem.31 Nem vitatható, hogy a Habsburg Birodalomban minden területet átszőtt az egyház befolyása, bármiféle reformról volt tehát szó - oktatásügy, cenzúra -, az szükségképpen az egyházzal való konfliktust eredményezte. Amikor van Swieten ellentétbe került a jezsuita cenzorokkal, annak alapja nem a vallásellenessége volt, csupán az elmaradottság, bigottság, babonaság terjedését próbálta megakadályozni. Felháborodott azon, hogy tudományos orvosi szakkönyvet az anatómiai ábrái miatt tiltsanak be, mintha azok az erkölcsre károsak lennének. Mindezek alapján nem túlzás azt mondani, hogy a felvilágosult polgár, az új természettudományos felfogást hirdető orvos együttműködése az uralkodónővel valóban komoly eredményeket hozott. 1751 -ben született meg az új cenzúra-tervezet, amely alapelveiben már egy szekularizált formát mutatott. Az egyetemeket ugyan nem fosztotta meg a könyvvizsgálat jogától, de módosult a bizottság összetétele. A könyveket négy kategóriába osztották és felülvizsgálatukat az illető szakterületen elismert, tudós emberekre bízták. Egy kategóriába kerültek a történelmi, államjogi és politikai művek, a jogi tartalmúak alkották a második csoportot, a teológiai és filozófiai munkák továbbra is a jezsuiták kezében maradtak, míg az orvosi és természettudományos publikációk cenzúrázására nem találtak alkalmasabb embert, mint a császári udvari orvost. A cenzúra-bizottságban Mária Terézia mindenképpen kulcsszerepet szánt van Swietennnek, sőt 1759-ben őt tette meg a Zensurkommission elnökévé. A könyvellenőrzés menetét, rendszerét az 1750-60-as években több rendelettel és leirattal szabályozták és módosították, amely rendelkezéseknek összbirodalmi érvényességük volt, tehát Magyarországra is vonatkoztak. Az ellenőrzésben megkülönböztettek előzetes és utólagos revíziót, az utólagos természetesen a külföldön kinyomtatott munkákat érintette. Ebben az esetben is többféle megoldást alkalmaztak a betiltásra: a leginkább károsnak tartott munkákat nem csupán egyszerűen kivonták a forgalomból, hanem a bizottság tagjainak ellenőrzése mellett tűzre vetették azokat. Némelyik könyvnek csupán a hazai utánnyomását tiltották meg. Bizonyos esetekben azt a furcsa megoldást választották, hogy csak néhány, megfelelően képzett és „megbízható” ember olvashatja el a hatóságok által zárt helyen őrzött és elismervény ellenében átvett könyvet. Az előzőekben ismertetett cenzori munka alapján mondhatta egyik elfogult életrajzírója van Swietenről, hogy több ezerre tehető azoknak az értékes és ritka alkimista könyveknek a száma, amelyek az ő kíméletlen felvilágosult szellemének estek áldozatul. Raymundus Julius, Albertus Magnus, Paracelsus, Jacob Böhme nevét említette, mint akiknek müvei a szellemi autodafé során semmisültek meg. 32 Kétségtelen tény, hogy van 30 WINTER, Eduard: Der Josephinismus, Die Geschichte des österreichischen Reformkatolizismus. 1740-1848. Berlin, 1962. 31 Ezt támasztja alá az a tény is, hogy van Swieten halálakor az egyik búcsúztató beszédet a bécsi egyetem teológia professzora - egyébként jezsuita rendbéli -, Ignaz Wurz tartotta. Beszédében van Swieten tudományos munkásága mellett buzgó vallásosságát és az egyház érdekében kifejtett tevékenységét is kiemelte. V.ö.: WURZ, Ignaz: Trauerrede auf den hochwohlgebohmen ... Gerard Freyherm van Swieten... Wien, Trattner, 1772. Teljes terjedelem 85 p. vonatkozó rész: i.m. 78-82.p. 32 MÜLLER, Willibald: Gerard van Swieten. Wien, 1883.
