Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK Swieten nem szimpatizált az okkult tudományokkal: az asztrológiával, mágiával, alkímiával stb. Ez a szemlélete indíttatta arra is, hogy különös figyelmet szenteljen a kalendáriumoknak, elsősorban a kalendáriumok asztrológiára alapozott prognosztikonjára, az érvágó táblákra, „csodás” gyógymódok ismertetésére hívta fel a cenzorok figyelmét. Van Swieten bírta rá az uralkodónőt a kalendáriumok kiadásával kapcsolatos szigorító rendelkezés meghozatalára. 33 Munkásságának ez a része kulturális missziónak számított, mivel a téves eszméktől, babonás gondolatoktól kívánta megóvni a köz-népet a legtöbbet forgatott - sőt a lakosság egy része által kizárólagosan olvasott -, legnagyobb példányszámban megjelentetett kiadvány típus ellenőrzésével. A természettudományos és orvosi szakkönyvek véleményezését illetően rendkívül érdekes adalékokat tartalmaz a bécsi Nationalbibliothekben őrzött kézirata is, amely mintegy 3000 könyv bírálatát tartalmazza, de ennek részletes elemzésére jelen keretek között nincs mód terjedelmi okok miatt.34 Van Swieten cenzorsága idején komoly ideológiai harcot vívott a bizottság többi tagjával. Több esetben bepanaszolták a császámőnél, hol túlzott szigorral, hol szabadelvű lazasággal vádolva. A levéltári iratok - a bécsi Hofbibliothek és a bécsi belügyminisztérium - őrzik Chotek gróf, Migazzi érsek, Kaunitz kancellár Mária Teréziával folytatott levélváltásait, amelyek van Swieten cenzorságával kapcsolatosak. Az uralkodónő egyszer hatalmi szóval, másszor jól alkalmazott diplomáciai érzékkel, megint más alkalommal egyszerű asszonyi furfanggal próbált békét teremteni a vitatkozó felek között, csaknem mindig van Swieten mellett foglalva állást. Komoly viták előzték meg Charles Montesquieu: L ’esprit des lois c. müvének ausztriai engedélyeztetését, mivel bizonyos részletei kifejezetten a Habsburgokat bírálták. Van Swieten azonban felismerve enciklopédikus értékét, a könyv érdekében emelte fel szavát. Mária Terézia 1753.március 8-án tett pontot a vita végére, amikor engedélyt adott a könyv kinyomtatására és kereskedelmi forgalmazására. Montesquieu Bécsben élő barátját kérte meg, tolmácsolja háláját van Swietennek: „ ...őszinte csodálója vagyok ennek az orvosnak... ” - mondta.35 36 Kollár Adám nagy felháborodást kiváltó De originihus et usu perpetuo... (Bécs, 1764.) c. könyvét Christoph Migazzi (1714-1803) - a nemesi közvélemény, majd az uralkodó nyomására - utólagos bírálattal elitélte, letiltotta. Van Swieten elkeseredett volt nem csupán a vita miatt, de azért is, mert Kollár a bizalmát és pátfogását bírta, az ő ajánlása került a Hofbibliothekbe. Ekkor írta egy levelében Mária Teréziának: „... én a cenzúra fárasztó terhét 13 év óta viselem, de ez a mostani eset ... világosan megmutatja nekem, hogy egészen más lelkületre van szükség, mint amilyen az enyém...'"?6 Nem állíthatjuk, hogy mindig igaza volt, amikor nem adott engedélyt egy-egy munka megjelentetésére. Csaknem valamennyi későbbi bírálója megemlíti, hogy Voltairet és Rousseaut veszélyes írások szerzőjének tartotta. A korábban említett könyvlistában azonban más véleményeket találunk. Diderot: Pensées sur les Tinterpretation de la nature (1754) c. könyvének minősítése: ,,zavaros könyv, de magamat ártatlannak találom ” — engedélyt adott a terjesztésre. Rousseau: Der neue Emil, oder von der Erziehung nach 33 SCHERMANN Egyed: Adalékok az állami könyvcenzúra történetéhez Magyarországon Mária Terézia haláláig. Bp., Stephaneum, 1928. 35.p. (Reprint: Bp., Hatágú Síp Alapítvány, 1994. - FOURNIER, August: Gerhard van Swieten als Censor. Wien, 1887. /Sitzungberichte der Kaiserl. Akademie der Wissenschaften in Wien. Philos.-hist. Classe. Bd. 84./ 34 KAPRONCZAY Katalin: Cenzúrái reformok a felvilágosodás szellemében. (Különös tekintettel az orvostudományi szakirodalomra). In: Orvostörténeti Közlemények, 158-165, (1997-1998), 233-247.p. 35 SCHÖNBAUER, Leopold: Das medizinische Wien. Wien, Urban und Schwarzenberg, 1947. 136.p. 36 SCHERMANN: i.m. 40-4Lp. 47
