Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

VI. A sebészek képzése

VI. A SEBÉSZEK KÉPZÉSE

Sebészeti beavatkozások, és azok műszerei a XVIII. század utolsó harmadában. (3)

A képek forrása: HEISTER, Lorenz: Institutiones chirurgiae... Venezia, Pitterus, 1770.

felé. Berlinben a felsőbb utasítást követve, először a helyi tudós társaság szervezésében a Theatrum Anatomicum nyílt meg, amely tulajdonképpen egy majdani orvos-képző intézmény kiindulópontjául szolgált. Az oktatás fokozatos bővülése lépésről-lépésre történt, először az anatómia tanára kapott megbízást egyéb orvosi tárgyak oktatására, 1723-tól pedig (ekkortól számítják a tanintézet alapítását, mivel hivatalos alapító okirat, vagy rendelet nem ismert) több tanárt meghívtak tárgyai előadására. A magánelőadások idővel alakultak át hivatalos, ingyenesen látogatható előadásokká. Az előadók rendkívül szerény fizetést kaptak, az anyakönyveket, a hallgatók névsorát csak később kezdték el vezetni. A fennmaradt források szerint anatómiát, törvényszéki orvostant, gyógyszertant, kémiát és botanikát tanítottak. Nem csak az előadásokon való részvétel volt kötelező, de preparációs gyakorlatokat is kellett végezni. A feljegyzések szerint törvényszéki orvostant is oktattak, 1724-ben pedig bonctani szemlével és leletfelvétellel összekötött előadásokat hirdettek meg. Az 1730-as években már belgyógyászati betegségekről: lázakról, krónikus megbetegedésekről, daganatokról és belsőleg alkalmazott gyógyszerekről tartottak előadásokat. Az elméleti képzést kiegészítette a Charité kórház keretében a betegágy melletti gyakorlat. A klinikai oktatásban az 1738-1758 közötti években — a Boerhaave szerinti elv alapján — dietétikát (az egészséges életvitel szabályai), akut és idült betegségek kórtanát, ideggyógyászatot és belgyógyászatot oktattak. A katalógusokban említés történik még urológiai témák előadásáról, tábori orvoslásról (járványtan, speciális hadisebészet), általában a balesetet szenvedettek ellátásáról stb. Az elméleti oktatás keretében egyes oktatók fizikát és matematikát is tanítottak, illetve az ezekkel rokon kérdésekkel (antropológiával, anatómiai mérésekkel, geometriával, optikával), valamint szemészettel, sebészeti müszertannal is foglalkoztak. A tananyag - elsőre talán kuszának tűnő - változatosságából és a gyakorlati oktatás irányultságából azonban nyilvánvaló, hogy az intézmény célkitűzése a katonai orvosok és sebészek, polgári sebészek nevelésén kívül olyan egészségüggyel foglalkozó hivatalnokok képzése is volt, akikre az államapparátusnak szüksége volt.

89