Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

I. Bevezetés. A felvilágosodás Európája

I. BEVEZETÉS. A FELVILÁGOSODÁS EURÓPÁJA nagyjából 118 millió volt az európai összlakosság száma, a jelentősebb növekedés 1730 után következett be, amelynek eredményeképpen a század végére kb. 190 millió lakossal számolhatunk. Meg kell jegyezni, hogy a lakott területek népsűrűsége országonként és egy-egy régión belül is rendkívül változó volt. A tudományok és a technika fejlődése az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem területén egyaránt éreztette hatását. Politikailag lát­ványosan megosztott volt Európa. Hatalmi rivalizálások, érdekek ütközése, érdekszövetsé­gek alakulása és az ellentétekből fakadó kisebb fegyveres, vagy hosszabban elhúzódó hábo­rús konfliktusoktól nem volt mentes ez a század sem. A konfliktusok lezárásaként a győztes fél érdekeit tükröző békeszerződéseket kötöttek: a spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti (1713) és rastatti (1714), továbbá az osztrák örökösödés háborút (1740-1748) köve­tő szerződések voltak ekkor a legjelentősebbek. Államformák tekintetében is sokszínű ké­pet mutatott Európa és a vezető hatalomnak számító Szigetország: az alkotmányos monar­chiától (Anglia) az abszolutizmusig (Franciaország), a több nemzetet összefogó Habsburg Monarchiáig, a fejedelemségek és választófejedelemségek sokféle formájáig, az évszáza­dok óta minden fejlődést elutasító, feudális berendezkedésű rendi társadalmakig. A társadalom szerkezetében létrejövő változások közül a legfontosabbként a polgár­ság számának növekedését és szerepének erőteljesebbé válását kell kiemelni, ezzel egyide­jűleg a polgári réteg életterének, a városoknak a fejlődését. Az urbanizálódás mindenkép­pen a polgárság fejlődésével hozható összefüggésbe, az életforma átalakulása a városokban volt a leginkább megfigyelhető. A városok lettek a politikai, gazdasági és a kulturális élet központjai, az egyetemek, tudományos társaságok, a mindinkább szembetűnő fejlődést mu­tató könyvnyomtatás és időszaki sajtó kiadásának helyszínei. A városlakók száma a XVIII. század során a háromszorosára növekedett, vagyis az összlakosság számarányához képest lényegesen nagyobb ütemben. A század során ugyancsak komoly módosulás következett be az un. kulturális elit összetételében is, ugyanis míg a század elején a legiskolázottabb társa­dalmi réteg az egyháziakból és a főnemesség soraiból került ki, addig a század második fe­lére már a polgárság és a szegényebb köznemesi lakosság iskolázott fiaiból álló értelmiség vette át a szellemi élet irányítását. I./1. A felvilágosodás filozófiája A történelemben a korszakváltások általában fokozatosan, az előző korok tudásanya­gára, a természettudományi felfedezések által befolyásolt filozófiai irányzatokra építve jöt­tek létre. Ahogyan a reneszánsz idején felidézték és a kibővült ismeretanyag birtokában ér­telmezték az ókori müveket, a felvilágosodás korának tudósai, kutatói, filozófusai is az elő­ző időszak természettudományi felfedezéseire támaszkodva alakították ki elméleteiket. A világmindenségről vallott hagyományos elképzelések megdőlését eredményezte Koper­nikusz heliocentrikus világképe, Galilei megfigyelései a bolygók mozgásáról, majd pedig Kepler újszerű asztronómiai tételei. Többen a felvilágosodás és az új tudományos raciona­lizmus kezdetének Isaac Newton: Philosophiae naturális principia mathematica című /London, Trinity College, 1687.) müvének megjelenését tekintik.8 Ez volt az a munka, amelynek következtetései túlhaladtak a matematika és fizika határain és a világmindenség megismerhetőségének tételével arra ösztönzött, hogy az ember kikutassa és összhangban éljen a természet törvényeivel. A kartéziánus szemléleten túllépve ugyanis azt hirdette, 8 CHAUNU, Pierre: A klasszikus Európa. Bp., Osiris K., 2001. 361-374. p. KOSÁRY Domokos: A felvilá­gosodás Európában... 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom