Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
VI. A sebészek képzése
VI. A SEBÉSZEK KÉPZÉSE va. Az érvágást és a köpölyözést - mint a kor leggyakrabban alkalmazott terápiás módszerét — is a sebészek végezték, misztikus, asztrológiai és egyéb babonás elemmel keverve a kezelést. A korabeli iratokból, feljegyzésekből kitűnik, hogy nagyon sokan többször is elszenvedtek kisebb-nagyobb hadi sebesülést, a nem megfelelő ellátás következtében sokan maradtak részlegesen, vagy nagyobb mértékben rokkantak. Következésképpen elmondhatjuk tehát, hogy a sebészek képzésének felkarolása nem volt kevésbé fontos, mint az orvosképzésé. Ausztriában 1689-ben rendelte el I. Lipót a céhekbe való kötelező felvételüket. Magyarországon a legkorábbi borbélycéhlevél az esztergomiaké 1597-ből, amely részletesen közli a felvétel, a tagság és a tanulmányi rend szabályait is. A pápaiak céh szabályzata 1610-ből származik, ezt követi Győr 1649-ben, az erdélyi céhek java része a 17. században alakult meg. A borbélymesterségre szánt ifjú - az írás és olvasás elemi szintű elsajátítása után - került cl inasnak, először a borbélyi munkát tanulta meg, majd gyakorlatot szerzett a tépés, a kenőcsök és tapaszok elkészítésének módjában is. Idővel a mester elvitte magával a betegekhez is, ahol elleshette a törött és fícamodott tagok helyreállításának, az érvágásnak, a különféle sebek ellátásnak titkát. Bár mindig tilos volt számukra a belső betegségek gyógyítása - különösképpen ott, ahol orvos is volt - ez nem tartotta őket vissza a különféle „csodaszerrel” való kuruzslástól. A helyzetet még bonyolultabbá tették az olyan rendelkezések, amelyek előírták bizonyos büntető esetekben a borbélysebészek bevonását (pl. a sebesüléseknél és emberölésnél a sértettet, vagy a holttestet esküt tett borbéllyal kellett megvizsgáltatni és a hullát borbély vizsgálata nélkül nem volt szabad eltemetni).3 4 A legtöbb céh-levél és szabályzat a 18. századból maradt meg, ezek alapján megismerhetjük a felvétel menetét, a teljesítendő próbákat, a tanulás szabályait, ezenközben mindegyik szabályzat kitér arra, hogy a belső bajok gyógyítása számukra tiltott „ mert ha valakinek halála történik miatta, ő is meghaljon érte...”* A sebész tanulmányi kötelezettsége 4 év inaskodást jelentett, ez alatt kellett a gyakorlati ismeretekre szert tennie, ezután szabadult fel és „legénnyé” avatták. A vizsgák elméleti követelménye meglehetősen szegényes, alacsony színvonalú volt.5 A 18. században egyre több rendelkezés próbálta szabályozni a borbély-sebészek működését. Elsőként Perliczi János Dániel 1733-ban dolgozott ki tervezetet a megye borbélyainak kötelességeiről, ezt a vármegye közgyűlése jóvá is hagyta. A Helytartótanács utasítására Torkos Justus János, pozsonyi városi tiszti orvos fogalmazta meg a borbélyok számára kötelező instrukciókat, amelyet a Helytartótanács 1744. november 27-én jóváhagyott és az egész országban kötelező érvénnyel elrendelt.6 A rendelkezés szerint a borbélynak éjjel-nappal serényen és kellő alapossággal kell a betegek szolgálatára állnia. Feltétel volt a józan és erkölcsös életvitel, az orvos iránti tisztelet és utasításainak engedelmes végrehajtása. Tilos volt a külsőleg alkalmazandó kenőcsökön, tapaszokon, toroköblitőkön és a fekélyek gyógyítására használt oldatokon túl egyéb belső bajra ajánlott gyógyszert készíteni és a betegnek adni. A súlyos külső sérüléseket is meg kellett vitatni az orvossal. Útmutatóul a különféle kezelésekért kérhető pénzbeli juttatás díjszabását is közölte Torkos, természetesen a szegényeket ingyen kellett ellátni. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a rendelke3 CSAJKÁS Bódog: A hazai borbélysebészetről. In: Therápiás Közlemények, 1944,16, 8, 227-230.p. 4 SCHULTHEISZ Emil: A hazai orvosképzés története a nagyszombati orvosi kar felállításáig. In.: Orvos- történeti Közlemények, 51-53,(1969), 17-33.p. 5 BOGDÁN István: Régi magyar mesterségek. Bp. Magvető K., 1973. 259-267.p. 6 TORKOS JUSTUS JÁNOS: Taxa pharmaceutica Posoniensis cum instructionibus Pharmacopeorum, Chirurgorum etObstetricum. Pozsony, Royer, 1745. -LINZBAUER: Codex .... 328.tételszám. Tom II. 214-219.p. 85
